1918. július 11.

Elmúlt éjjel az állomáson rostokoló kedves elvtársak felmentek a tiszti pékséghez és onnan az összes kenyereket elszedték, úgyhogy azok 6, mondd hat napig lesznek kenyér nélkül. Szerencséjükre nekik csak van valami egyéb harapnivalójuk − rizs, burgonya, hús, most kaptak a dántól is fejenként 25 rubelt −, de ha arra gondolunk, hogy ezt a viccet velünk is megtehetik, a hajunk szála is égnek áll, mert a szó szoros értelmében a kenyér tartja még bennünk úgy-ahogy a lelket. Cudar idők! Cudar kilátások! Az elvtársak révén úgy értesülünk, hogy a csehek ismét kerülő mozdulatot tesznek, s ismét a vörösök hátában akarnak felbukkanni. Mondják, hogy lovas patrouillok mentek ki több száz versztnyire dél felé, a Góbi felé haladó régi karavánúton. Azzal is vigasztalnak, hogy Nisni-Udinszkban 2 nap és 2 éjjelen át lőtték a hadifoglyok táborát, mert azok is ellenük voltak.