1918. július 19.

Ma egy doktor önkéntes, aki szintén itt kint szorult köztünk, nekidurálta magát és összeírt minden főiskolát végzett önkéntest, hogy ezeknek a tiszti táborba való bejuttatását e lista alapján megindíthassák. Állítólag már minden el van intézve, csak azt kell megígérnünk, hogy a havi 50 rubeleket odahaza a kincstárnak megtérítjük. Tulajdonképpen csak arról van szó, hogy a köztünk levő kadétaspiránsok jussanak be, de azt állítják, hogy az orosznak kell a dolgot úgy beadni, hogy az íven lévők kadétaspiránsok. Egy egészen rövid nyilatkozatot kell tenni: „alulírott x.y. kijelentem, hogy tényleg kadétaspiráns vagyok." A tisztek kapacitálnak bennünket, hogy állítsunk ki mind ilyen nyilatkozatot, mert ez csak formalitás, és vagy 400, de talán 600 bajtárs ki is állítja magáról, jómagam azonban ilyen hazugságot írásba adni nem vagyok hajlandó. A főiskolát végzettek ívét aláírom, a kadétaspiránsi nyilatkozatot nem adom meg. Magam is elismerem, hogy a jelenlegi viszonyok között senki a bajtársaknak e lépésüket szemükre nem vetheti, soha füllentés megbocsáthatóbb nem volt, a magam részéről mégsem érzek rá hajlandóságot. Valahogy csak megleszek ezután is, ha eddig eltengődtem.

Kövess hadnagy ma érkezett meg Petrovszki Zavodból. Ott teljes csend és nyugalom van, és tőlünk Csitáig az összeköttetés teljesen rendben van. A múlt napok rémhírei tehát légből kapottak voltak. Így kell hinnünk ezeknek a híreknek.