1918. július 8.

Egész nap esik. Kis zöldségeskertünk az ablakunk alatt egészen felfrissülve virul, s jólesik látni buja zöldjét az eddigi csupasz, kietlen futóhomok helyén. A bajtársak mind követték példánkat, és az összes ablakok előtt, végig a hosszú barakk mentén kis zöldségeskertek pompáznak. A bejárat mindegyikhez a barakkablakon át történik, s néhol padok és asztalok üttettek össze a kert kellő kiélvezésére. Persze igen vigyázni kell, hogy ki ne rúgjon az ember egy-egy salátát, céklát, paradicsomot, káposztát, mert mindmegannyi drága és féltett kincse a tulajdonosának. A kertek egymástól és az udvar felől deszkakerítésekkel vannak elválasztva a tulajdonjog (ősfoglalás) kellő megjelölése végett, s ehhez az annak idején leszedett és a padláson felraktározott felső priccsdeszkákat használjuk fel, a muszka utólagos belegyezésének reményében. Ez a föld még szűztalaj volt, valószínűleg soha senki se vetette be, de terem is szépen. A zöldségtermeléshez csak rövid tenyészidő kell, s Szibéria éghajlata is megfelel neki, csak az a kár, hogy az eddigi nyarak mind kihasználatlanul múltak el. Egyszer vetőmaghoz nem jutottunk, másszor hazafelé készülődtünk, harmadszor a muszka ült úgy a nyakunkra, hogy nem volt időnk ilyesmire stb. A gyomornak ugyan most sincs éppen valami nagy segítségére ez a kis kertészkedés, de annál inkább jót tesz a kedélyeknek. Leköti és gyönyörködteti az embert, kivált a városiakat, akikre egészen az újdonság ingerével hat.

Jómagam, valljuk be, inkább a könnyebb oldalt választottam. Már megnyílt a nagy garral hirdetett Marx-otthon. Voltaképpen kegy kávéház, az eddigiekhez hasonló berendezésekkel. Olyan helyen van, ahova a statárium rendelkezései értelmében nem volna szabad a lábunkat tenni, de persze a Marx-otthon vendégei kivételes helyzetben vannak, s ezen a címen az eddig csak a felső táborra korlátozott korzózást ismét kezdjük megnyújtani lassan, de egyre tovább, egészen a vasútig. Az elv az, hogy majd szól a muszka, ha nem tetszik neki.

A mai hírek szerint Vladivosztokban a csehek leverték a vörösöket és a bolseviki tanácsot kiseprőzték, a japán flotta pedig az orosz hadihajókat fegyverezte le. Állítólag angol hadihajók is részt vettek a harcban és lőtték a várost. A lap szerint a japán hajók az amerikaiakat is lőtték. Egy kissé nehéz kiismerni magát az embernek ezekben a zavaros jelentésekben. Rövidek, de értelmetlenek, ez jellemzi őket. (Később láttuk ezeket a muszka hadihajókat, s közeli érintkezésbe kerültünk tisztjeikkel, amit akkor még nem sejtettünk. Láttuk Vladivosztokot és elbámultunk rajta, hogy ezt a nagyszerű fekvésű és bevehetetlennek hitt erődöt, hogyan vehette be játszva és talán egyetlen ember veszteséggel a japán flotta. A muszka óriás tehetetlenül feküdt előtte, s belerúghatott a kis japán baka. Iskolapéldája annak, hogy a testvérharc mennyire megkönnyíti az ellenség dolgát.)