1918. október 1.

A japánok a barakkokat alaposan átvizsgálják, úgy látszik, nekik megfelelőket keresnek. Tömérdek trén szállítja fel a vasútról a számtalan rizzsel telt zsákot, szénát, muníciót. Jólesik látni a kis katonák tiszta egyenruháját. Csaknem mind egyforma magasak, illetve alacsonyak, s igen soknak intelligencia sugárzik a szeméből. Engem meghódítottak. A kis japánokkal erősen barátkozunk. Ebben, valljuk be, először csak kíváncsiság vezet, de mihelyt az első jó üzleteket megkötjük velük, azonnal rájön a társaság hogy micsoda előny az, ha a nyelvüket beszéljük, s divatba jön a japán nyelv tanulása. Ők szívesen állnak kötélnek. Mutogatva kérdezzük őket, hogy ejtik 1-2-3 stb., s feljegyezzük, mert a számok tudása minden üzlet alapja. Látva, hogy mi feljegyezzük szavaikat, ők is előszedik a papírt s ceruzát, és ők is szorgalmasan jegyeznek, de egy nagy baj van, még nem értik, hogy itt keveredik a magyar, német, osztrák, török. Hol magyarul, hol németül jegyzetelhetnek összevissza. No, ezzel a szótárral bajok lesznek.