1918. október 22.

Ma is egész délelőtt asztaloskodom, délután azonban felmondok, ez a mesterség nem való a tüdőmnek, már harmadik napja sarat köpködök. A teknő már elkészül nélkülem is, mert csak össze kell szegelni. Délután a készülő önkéntesi barakkban dolgozom a bajtársakkal, téglát cipelek és fűrészport kell kihordanunk. Az utóbbi szintén jó poros szórakozás. Mások a priccseket ácsolják, az ablakokat ragasztják be télre, és vakolnak.

Braun és Reich Berezovkán jártak, de semmi különös hírt nem hoztak. A téglahordás az emelgetéstől elszokott gerinceinket eléggé megviseli, úgyhogy végül másnapra kell halasztanunk a többit. Pihenés után Szabó Elemérrel elsétálunk az erdőn át az Uda közeli hídjához. Az erdő állandóan hullámos terepen fekszik, folyton fel és le kell járni a buckákon, mintha csupa gránátlyukból állna a talaj.

Ma rengeteg japán érkezett a táborba, az istállókat mind elfoglalták s talán ezzel kapcsolatban kel lábra az a hír, hogy innen is tovább fogunk menni. Kellemes hír, igen jó idegcsillapító. Meg is fogadom, hogy ha komolyan számíthatunk az indulásra, hát hat ökörrel sem hagyom magam kihúzatni a többiek közül.