1918. szeptember 3.

A tisztek is erősen gyűjtik a télire valót. A téglagyár fölötti hegyoldalban nagy hévvel döntik a fenyőtörzseket, ássák a tuskókat és mindenfelől vállon cipelik haza a rönköket, gallyakat. A muszka úgy látszik, beleegyezését adta hozzá. Irigykedve nézzük ezt a munkát, mert nekünk még nincs ilyen engedélyünk. Most nem is járhatunk utána, mert most minden a központi kormányzat bölcsességére van bízva, Moravekre kell bízni magunkat és csak az Egekhez fohászkodhatunk, hogy adjon neki az erőn kívül elég észt és tudást is a hivatalhoz. Olyan dolgokban kell u.i. neki intézkednie, amikhez annyit ért, mint a hajdú a harangöntéshez. Ismét egy érv a mi igazunk mellett. Otthon voltak mindenféle szakemberek, gazdászati tisztek, számvevők stb., akik egy ilyen embertömegnek, mint itt a miénk, (nagyobb, mint bármely provinváros katonáinak létszáma) ügyeit intézték. Itt Moravek mindenhez akar érteni.

Tanáccsal szolgálni diszciplínaellenes valami lenne, ezt csak úgy suttyomban, kerülő úton és úgy adhatjuk be, hogy ő ne vegye észre,hogy mi észrevettük, hogy ő észrevette. És így tovább….Moravek önkénykedésekre hajlik, úgy vesszük észre, mert a tiszti táborbeli parancsnoktól Arlow ezredestől jó távol lévén, vele naponta talán egyszer, ha beszélhet, így a saját akaratát követi mindenben, s voltaképpen nincs is parancsnoka. Szabadon kormányoz, előírásai a mi helyzetünkre vonatkozólag hazulról nincsenek, egyszerűen kijelenti tehát, ha valahol megakad, hogy ennek így kell lenni és kész. Arlow persze mindent ráhagy, mert fogalma sincsen, hogy mi történik kint, őt mi soha sem látjuk, panaszainkat neki el nem mondhatjuk.

A legutóbbi futballmeccs következményeképpen 4 emberünket diszkvalifikálta a bírói testület (csupa tiszt). Indoklás: „mert azok a csapatot arra biztatták, hogy ne játsszon." Szóval még véleményt se szabad egymás közt váltani a csapat tagjainak. Megjegyzem, a többieknek nem sok biztatás kellett, egy pillanat alatt döntött az egész csapat. Ez az indoklás is, azt hiszem, bizonyítékul szolgálhat egyik állításom mellett, hogy t.i. a hadifogságbeli rossz táplálkozás nemcsak a fizikumunk általános legyengülését eredményezte, hanem mint minden szervre, úgy az agyra is káros befolyást gyakorolt, és annak friss működését nagyon hátráltatta. Ezzel a döntéssel a csapat kiesett az őszi bajnokságból, melynek, mint a nyári bajnokság győztese, a legjogosabb aspiránsa volt. Egészen kirívó tiszti önkényeskedés ez, igen keserű megjegyzések kísérik. Vajon odahaza is csak ennyit tanultak-e még a tisztjeink a germánoktól, akiknél a rangkülönbség kérdése talán még nagyobb válaszfal, mint nálunk, de azért ilyen butaságokra nem ragadtatják magukat?

Itt jut eszembe, hogy mivel minden parancs dacára senki sem tiszteleg a felvarrt distinkcióknak, elvégre az ember keze nem járhat motolla gyanánt, mint valami majomé, 50%-os kiegyezésbe mennek bele. Új parancs jő, hogy délután négy órától kezdve a nagy forgalom miatt a tisztelgés nem kötelező. Felebbvalóink abban a naiv hitben látszanak leledzeni, hogy ha elrendelik a kötelező tisztelgést, ezzel a legmélyebb tiszteletet is beoltották az emberekbe maguk iránt. Mennyi balfogás!