1962. május 5.: mérföldkő a hazai ejtőernyőzés történetében

Aznap 10 óra előtt a magassági csoport a Ferihegyi Repülőtéren sorakozott fel és az ejtőernyős orvosi érvényesség ellenőrzését követően megkezdte a beszállást a HA-MAE lajstromjelű IL–14-es repülőgépbe. Elsőként a 4500 méteres, azonnali nyitású csoport tagjai – Fekete Veronika, Hajdú József, Nemes László, Fenyvesi József, Vona János – foglalták el helyüket a gépen, majd őket követve – speciális ruházatban és oxigénkészülékkel felszerelve – az Aradi András, Bakos István, H. Nagy Imre, Kovács György, Miklós László, Mészáros József, Pozsonyi Imre, Rónai Mihály és Szabó Pál alkotta csoport. „Mindnyájan tapasztalt ejtőernyősök voltak. Ne felejtsük el, hogy ekkoriban a tömeghadseregek időszakát éljük, amikor a magyar állampolgárok tízezrei töltötték sorkatonai szolgálatukat és ahhoz, hogy az ejtőernyős fegyvernem már egy jól felkészített, előképzett állományt kapjon, az ejtőernyőzés is a sportélet, az előképzés részévé vált. A seregben és a polgári életben is rengetegen kezdték el nagyon magas szinten űzni ezt a sportágat, nem véletlen, hogy ezen a napon a polgári ejtőernyősök többféle rekordot is meg tudnak ugrani” – mondta kérdésünkre Boldizsár Gábor ezredes, aki elmondta azt is, abban az időszakban inkább a célba ugrás volt a jellemző, amikor a sportolók 800-1000 méter magasságból ugrottak ki, majd a jól irányítható ernyőknek köszönhetően különböző célterületekre érkeztek. „Ebben a magyar sportolók kiválóak voltak” – tette hozzá.

Boldizsár Gábor hangsúlyozta: a rekordkísérlethez - a kiváló fizikai és mentális állapot, az elkötelezettség és az állandó kihívásokat kereső ejtőernyős mentalitás mellett - a csoport tagjainak különböző magasságokból kellett felkészítő ugrásokat végeznie, meg kellett ismerniük azt, hogy hol, milyen oxigénhiányos állapot lép fel és ennek milyen élettani hatása van a szervezetükre. A feladatot a gép technikai személyzete is kihívásnak tekintette, ezért a mérnökök folyamatosan vizsgálták a gépet, amelynek navigáláshoz olyan gyakorlott pilótára volt szükség, aki ismeri a légköri és domborzati viszonyokat is.

„A Kapitány István főpilóta vezette IL-14-es május 5-én, a meghatározott időben startolt el, majd Nyíregyházát elérve az első csoport végrehajtotta az ugrást. Ezt követően a gép 7000 méter magasságig emelkedett, de a sűrű felhőzet miatt kénytelen volt visszatérni Ferihegyre. Mivel ezt a géptípust a polgári légiközlekedésben használták, ezért az utasforgalom maximum 4000 méterig folyt, így már a 7 kilométeres magasság is egyfajta rekordnak számított” – hangsúlyozta Boldizsár Gábor, hozzátéve, pár órányi várakozást követően jó hírek érkeztek, Nyíregyháza felett felszakadozott a felhőzet, így az IL-14-es ismét elstartolhatott, majd 17 óra 15 perckor a pilóta jelezte, hogy a gép elérte a megfelelő magasságot.

A csoport tagjai egymást követve ugrottak ki a -45 celsius fokos hidegbe, majd 126 másodperces szabadesést követően nyitottak és 17óra 30 perckor szerencsésen földet értek: rekord született.