440 éve szakadt három részre Magyarország

A XV-XVI. század egész Európa, s benne Magyarország számára is vérzivataros volt. A török hadak ugyanis jóformán ellenállás nélkül nyomultak előre, s egyre-másra hódítottak meg európai területeket. Bár számos ellenállást hirdettek meg a keresztény országok, hosszú távon ezek majd’ mindegyike kudarcba fulladt. Ennek oka részben belviszályokban keresendő. Magyarország végig élen járt a törökellenes küzdelemben, ám a XVI. század közepére az addig is forgandó hadiszerencse végképp elpártolt az országtól.

Belviszály miatt oda Buda

1526-ban a mohácsi tragédia után minden addiginál komolyabb belviszály pattant ki a magyar trónért. A fő törésvonal Szapolyai János és I. Ferdinánd között húzódott. 1538-ban azonban a váradi békeszerződésben látszólag kiegyeztek a felek. Az egyezmény értelmében Szapolyai János halála után Ferdinándra szállt volna a korona. Azonban Szapolyai János a halálos ágyán meggondolta magát, s végrendeletében a még csecsemőkorú

Szulejmán viszont már korábban is jelezte, hogy kész fegyveresen is megvédeni János Zsigmond trónját. Ennek megfelelően egy mintegy 50 ezer fős sereggel indult Buda felé. A várvédők ennek hírére felbuzdulva kitörtek és egy részüket a Dunába szorítva megfutamították a Habsburg csapatokat. Szulejmán azonban nem csupán Buda felszabadítását tűzte ki célul. A Habsburgok legyőzése után 1541-ben csellel elfoglalta Budát. A főurak, akik éppen a szultán sátrában vendégeskedtek megdöbbentek az események ilyen fordulatát látván, ám nem tehettek semmit. A szultán egy erős őrséget hagyott hátra, s – mások mellett – Török Bálintot túszként magával vitte. A főurat haláláig a Héttoronyban tartotta fogva. A lépéssel az volt a célja, hogy az erdélyi nagyurakat zsarolni tudja. Ugyan I. Ferdinánd egy 40-50 ezer fős sereget mozgósítva megpróbálta visszafoglalni a várat, ám kéthetes eredménytelen ostrom után vissza kellett vonulnia.

Kudarc kudarc hátán

Nem csupán Buda esett el a harcokban.1552-ben Veszprém is elbukott, s a törökök Erdély meghódítására indultak. Temesvárt a környék egyik leggazdagabb főura Losonczi István védte. A nagyúr rendelkezésére azonban csak igen csekély számú haderő állt. A vár védőinek létszáma körülbelül háromezer főből állt. Velük szembe jelentős török túlerő sorakozott fel, ami az ostrom kezdetén egyszerre lőtte a vízi külvárost és a várat. Az egy hónapig tartó ostrom során Losonczi István majd’ összes vagyonát elzálogosította, hogy fizetni tudja a zsoldosokat és felmentő sereget toborozzon, ám végül elbukott. A törökök a harminckettedik napon egy rohammal bevették a várat. ugyan a megmaradt védőknek szabad elvonulást ígértek, de a tömött sorokban távozó katonákat végül felkoncolták. A következő végvár, ami elbukott Drégely volt. Szondy György sokáig tartotta magát a tízezres török ellenében, ám kitörési kísérlete nem járt sikerrel. Õ maga pedig a csatatéren vérzett el.

Szolnok gyakorlatilag árulás miatt veszett el. A várat hiába védte egy meglehetősen jól felfegyverzett és ütőképes őrség, az ostrom nyolcadik napján nagy részük megszökött. Bár korabeli beszámolók szerint a vár parancsnoka Nyáry Lőrinc is követte volna példájukat, ám esküje visszatartotta. Miután a törökök észrevették az őrség szökését, gyakorlatilag harc nélkül foglalták el a várat, Nyáry Lőrincet pedig elfogták.

A XVI. század közepén a sok kudarc mellett jóformán az egyetlen hadi siker Eger megvédése volt. A vár védőit Dobó István és Mecskey István vezette. A várban alig 1100 harcos volt, az ő segítségükre sietett még mintegy 900 fő a környező városokból. Õk azonban nem katonák, hanem többnyire parasztok voltak, akikre Dobó István az ágyúk kezelését bízta. A több hétig tartó ostrom után a törököket végül a vár védői visszaverték. A török támadás hevességét jelzi, hogy 12 ezer ágyúgolyót számoltak össze a várban.

Száz arany Zrínyi gyilkosának

Hiába volt azonban az egri diadal, a török megállíthatatlannak tűnt. Egy kortárs szerint

Ezt követően a török az Óváros ellen fordult, amit hatszáz katona védett, akik időnként egy-egy kitöréssel akadályozták meg, hogy az elfoglalt Újvárosban állásokat tudjanak az ostromlók kialakítani, illetve, hogy a töltést átvágva lecsapolják a vár melletti tó vizét. A védők hősiesen álltak ellen: korabeli beszámolók szerint egy keresztény vitéz tíz törököt vitt magával a halálba. Miután sikerült egy nagyobb rést ütni a várfalon a törököknek, augusztus 19-én nagy rohamot indítottak a védők ellen, akik létszáma eddigre jelentősen megfogyatkozott. Az Újváros védelme során ugyanis háromszázan, míg az Óvárosért folytatott küzdelmekben 1200-an vesztették életüket. Az ostrom további részében Zrínyi Miklós hősiesen tartotta magát, ám végül szeptember 7-én a vár elbukott. Az utolsó kitörési kísérlet során Zrínyi Miklós díszruhát öltött, s zsebébe száz aranyat tett azzal a céllal, hogy aki megöli, azé legyen a pénz. A kitöréskor megsebesült, majd a janicsárok levágták a fejét. Csekély vigasz, de I. Szulejmán nem érte meg Szigetvár elestét, szeptember 6-án halt meg.

Két egyezmény, három országrész

Ennyi kudarc után nyilvánvaló volt, hogy a kivéreztetett országnak időre van szüksége.

A Drinápolyi Béke értelmében ugyanis Erdély mellett a keleti Magyar Királyság is kénytelen volt rendezni a viszonyát a Habsburg-házzal.

Ugyan a Drinápolyi Béke értelmében Erdély, az Oszmán Birodalom és a Habsburgok vállalták, hogy nem indítanak egymás ellen támadást, a Speyer Egyezmény arról is rendelkezett, hogy egy esetleges török támadás esetén a két fél kölcsönösen egymás segítségére siet. János Zsigmond négy nappal az egyezmény ratifikálását követően meghalt, ám a sorban őt követő erdélyi fejedelmek is mind elfogadták a szerződést. Azt a dokumentumot, aminek legfőbb pontja (Erdély egyesítése a Magyar Királysággal) nem vált valóra. A szabad királyválasztás joga visszaszállt a magyar nemzetre.