60 éve kezdődött a III. világháború főpróbája
Szöveg: honvedelem.hu / MTI | 2010. június 25. 6:39Hatvan éve, 1950. június 25-én az észak-koreai csapatok támadásával megkezdődött a koreai háború, a hidegháború első fegyveres konfliktusa. Koreát a II. világháború után – a szövetségesek egyezménye alapján – a 38. szélességi foktól északra a szovjetek, délre az amerikaiak szállták meg, hogy ellenőrizzék a japán haderők lefegyverzését és kivonulását.
1945 decemberében a nagyhatalmak összkoreai kormányban állapodtak meg, Északon azonban a szovjetek támogatta kommunista párt elszabotálta a megállapodást. Ezért az Egyesült Államok az ENSZ elé vitte a félsziget egyesítésének ügyét. Az ENSZ előírta, hogy Koreában nemzetgyűlési választásokat kell tartani és egységes kormányt kell létrehozni.
Délen az 1948 májusában tartott választások után megalakult a nyugatbarát Koreai Köztársaság, míg északon – választások nélkül – kikiáltották a kommunista Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. A szovjet és az amerikai hadsereg zömét kivonták.
Mindkét kormány igényt tartott az egész országra. Miután a déliek kimondták, hogy fegyverrel is érvényt szereznek az ENSZ-határozatnak, 1950. június 25-én Észak-Korea “megelőzésként" megtámadta Dél-Koreát.
A kétszeres létszámfölényben lévő, szovjet T-34-es tankokkal felszerelt északi hadsereg gyorsan előretört, június 28-án elfoglalta Szöult, a fővárost, nagy csapattesteket kerített be, és gyors ütemben nyomult Dél felé. Másnap Truman amerikai elnök parancsot adott az amerikai csapatok bevetésére.
Az ENSZ BT – a szovjet küldött távollétében, aki a Kuomintang-Kína BT-tagsága miatt bojkottálta a BT-t – már június 27-én támadónak nyilvánította Észak-Koreát, és az ENSZ tagállamait Dél-Korea támogatására szólította fel. A főparancsnok Douglas MacArthur tábornok, a Japánban állomásozó amerikai haderők főparancsnoka lett. Az amerikaiak vezette, 15 országot képviselő ENSZ-erők 1950. szeptember közepén szálltak partra, és hamarosan a kínai határig nyomultak előre. Novemberben – szovjet fegyverrel – kínai “önkénteseket" vetettek be és az akkori szocialista országok – köztük Magyarország is – széles körűen segítették a KNDK-t. Az élelemmel és ruházattal rosszul felszerelt amerikaiak nem tudták visszaverni a kínai csapatokat. 1950 decemberében az észak-koreai és kínai csapatok elfoglalták Phenjant, 1951 januárjában pedig Szöult. 1951 márciusában azonban a már lényegesen jobban felszerelt amerikai-dél-koreai hadsereg visszavette Szöult, s jelentősen visszanyomta az eddigi frontvonalat.
A front 1951 áprilisára a 38. szélességi foknál állandósult: állóháború alakult ki, majd a nyár folyamán – a Nehru képviselte India javaslatára – megkezdődtek a fegyverszüneti tárgyalások. A háború 1953. július 27-én a panmindzsoni fegyverszüneti szerződés megkötésével ért véget: véglegessé vált Korea két részre szakadása. Az eredeti megállapodásban szereplő status quo kölcsönös elfogadásáért súlyos árat fizettek: az amerikai veszteségeket 54 ezerre, az ENSZ-erőkét (főleg ausztrál, brit és török katonák) 94 ezerre, az északiakét félmillióra, a kínaiakét egymillióra, a déliekét a polgári áldozatokkal együtt 1,3 millióra becsülik. Mindkét országrészt földig lerombolták.
A háborút sokan a III. világháború főpróbájának tartották.
A két ország között ma sincs békeszerződés. A két Korea vezetői először 2000. júniusban találkoztak. 2009 májusában Észak-Korea hadüzenetnek tekintette, hogy Dél-Korea csatlakozott a tömegpusztító fegyverek elterjedését meggátló kezdeményezéshez, és bejelentette, hogy a továbbiakban nem tekinti magára nézve kötelezőnek az 1953-ban megkötött fegyverszüneti megállapodást.
