A béke diplomácia eszközei
2022. október 29. 14:07A nemzetközi konfliktusokat a történelem során elsősorban háborúskodással igyekeztek megoldani a különböző népek, azonban az erőszak tilalmának deklarálásával megszületett a viták békés rendezésének igénye és eszköztára. Az ENSZ Alapokmányának erről a területről rendelkező 2. cikke alapján, amelyet hazánkban az 1956. évi I. törvényben hirdettek ki, a rendezésre sor kerülhet diplomáciai eszközökkel, amelyek csak ajánlás jelleggel bírnak, vagy nemzetközi bíráskodás útján, amelynek eredményeként született bírósági ítéletek kötik a feleket.
A közvetlen tárgyalás a leggyakrabban alkalmazott diplomáciai eszköz. Mivel csak a vitában érintett államok vesznek rajta részt kevesebb szabály vonatkozik rá, ennek keretében tud a legrugalmasabb lenni a rendezés folyamata. A felek jóhiszeműen, a megegyezés szándékával ülnek asztalhoz, ami miatt általában a leghatékonyabb és a legkézenfekvőbb módszer is egyben. Ha kettőnél több állam érintett valamilyen vitás kérdésben, konferencia formájában is sor kerülhet rá.
A jószolgálatot és a közvetítést érdemes együtt vizsgálni, ugyanis amennyire hasonlítanak, annyira különböznek is. Mindkét esetben bekapcsolódik egy harmadik szereplő az adott kérdés rendezésébe, ehhez viszont egyrészt szükséges az érintett államok hozzájárulása, másrészt nem adhat okot a belügyekbe való beavatkozás feltételezésére. A jószolgálat szűkebb körű hozzájárulást jelent: a harmadik állam csupán elősegíti a másik kettő közötti kommunikáció kialakulását, úgymond tárgyalóasztalhoz ülteti a feleket. Nem csak államok teljesíthetik, az ENSZ főtitkárának feladatkörébe is beletartozik. Közvetítés során a harmadik fél azon túl, hogy rábírja a feleket a tárgyalásra, maga is előáll javaslataival a konfliktus megoldására. Erre az egyik legismertebb példa az Amerikai Egyesült Államok közbenjárása a Camp David-i egyezmény létrejöttéhez, amely Izrael és Egyiptom között köttetett 1978-ban.
Kivizsgálásra akkor kerül sor, ha a vita kapcsán elsősorban a tényállás tisztázására van szükség és nem jogi kérdések merültek fel. Ilyenkor egy három vagy öt fős vizsgálóbizottságot állítanak fel, amelyekbe egy-egy vagy kettő-kettő tagot küldenek a vitás felek, majd a megválasztottak kijelölnek maguk mellé még egy főt, a bizalom és pártatlanság erősítése érdekében. A bizottság feladatkörébe tartozik a felek és esetleges tanúk meghallgatása, a helyszíni szemle, illetve szakkérdések felmerülése esetén szakértők bevonása. A vizsgálat végén egy jelentést adnak ki, a jogi következtetéseket viszont az államoknak kell levonni. A kivizsgálást ritkán alkalmazzák diplomácia eszközként, de ilyen volt például az 1904-es Dogger Bank-i incidens, amikor japán megsemmisítő csapások után az oroszok visszavágás gyanánt tévesen kivilágítatlan brit halászhajókat vettek tűz alá. A felállított öt fős bizottság végül kártérítés fizetését írta elő az oroszoknak.
Az egyeztetés, vagy más néven békéltetés, több diplomáciai eszköz jellemzőit kovácsolja össze. Ennek során is egy bizottság alakul a tényállás tisztázására, ami előáll saját ötleteivel is, javaslatot tesz a vita kompromisszumos rendezésére. 1982-ben így sikerült rendezni a Jan Mayen sziget körüli kontinentális talapzat hovatartozásának kérdését. A megoldást az jelentette, hogy egyes területeket közösen kiaknázandónak minősítettek, ahelyett, hogy csak az egyik félnek ítélték volna.
Az utolsó megoldást a nemzetközi szervezetek keretében történő vitarendezés jelenti, amelynek szerepe folyamatosan nő a multilaterális diplomácia felértékelődésével.
