„A csatában vér borította a szoknyámat”

A Szovjetunióban a második világháború alatt mintegy kétezer női mesterlövész tevékenykedett. Közülük mintegy ötszázan élték túl a háborút. Minden idők legeredményesebb női mesterlövésze Ljudmila Pavlicsenko volt, aki 309 ellenséges katonát lőtt le a háború alatt.

Az 1916. július 12-én, Ukrajnában született Pavlicsenko fiús lányként semmiben nem akart lemaradni ellenkező nemű társaitól. Tizennégy éves korától egy fegyvergyárban vállalt munkát. Tehetsége több sportágban is megmutatkozott, de legjobban a lövészetben teljesített, még egy amatőr lövészklubnak is a tagja volt. Amikor 1941-ben Németország a Barbarossa hadművelet keretében megtámadta a Szovjetuniót, abbahagyta a kijevi egyetemen folytatott történelmi tanulmányait, és azonnal beállt a seregbe. Ápolónői beosztást ajánlottak neki, amit nem fogadott el, mindenképpen harcolni szeretett volna. Így lett a kétezer női mesterlövész egyike. Az első bevetésén még nem igazán szerepelt jól, de amikor egy bajtársát kilőtték mellőle, hamar összeszedte magát. A kezdeti nehézségek után olyan profivá vált, hogy veszélyes mesterlövész-elhárítói feladatra is bevetették. Volt, hogy napokig mozdulatlanul kellett feküdnie, sokszor fagyott talajon.

Egy év alatt 309 ellenséges katonát lőtt le

Négy alkalommal sérült meg bevetései közben, de mindig folytatta a harcokat. 1941 és 1942 között 309 ellenséges katonát lőtt le. 1942-ben súlyosan megsebesítették az aknarepeszek. Miután felgyógyult, már nem tért vissza többet a harcmezőre, mivel arca és neve ismertté vált. Helyette propaganda feladatokat látott el. 1942 végén az Egyesült Államokba utazott, hogy megkérje a szövetséges amerikaiakat, küldjenek katonákat Europába. Ekkor fogadta őt Franklin D. Roosevelt elnök a Fehér Házban. Eleanor Roosevelt, first lady amerikai körútra hívta, hogy beszéljen a háborús tapasztalatairól. A körútja során számtalan olyan kérdést intéztek hozzá, ami a nőiességre utal. Egyik állomása után így fakadt ki: „Elképesztő, hogy milyen kérdéseket tesznek fel nekem a washingtoni női tudósítók. Nem tudják, hogy épp folyik egy háború? Olyan buta kérdéseket tettek fel, mint hogy használok-e púdert, rúzst és körömlakkot, vagy göndörítem-e a hajamat. Az egyik riporter még az egyenruhám szoknyájának hosszát is kritizálta, mondván, hogy Amerikában a nők rövidebb szoknyát hordanak, és az egyenruhám miatt kövérnek tűnök. Ez feldühített. Becsülettel viselem az egyenruhámat. Rajta van a Lenin-rend. A csatában vér borította. Világosan látszik, hogy az amerikai nőknél az a fontos, hogy selyem alsóneműt viselnek-e az egyenruhájuk alatt. Azt még nem tanulták meg, hogy mit jelképez az egyenruha.”

A háború után a Szovjetunióban nemzeti hősként ünnepelték, azonban a háborús trauma, a poszttraumás-stressz és a sérülések Pavlicsenkót sem kímélték. Ráadásul a férje a kezei között halt meg a harctéren, így gyakran a pohár fenekére nézett. A háború után befejezte egyetemi tanulmányait és történészként a haditengerészetnél helyezkedett el. 1957-ben újra találkozott Eleanor Roosevelttel, de ezúttal Moszkvában. 1974-ben stroke-ot kapott, 58 éves korában hunyt el. Életéről 2020-ban „A halál asszonya - Sztálin mesterlövésze voltam” címmel könyv is megjelent.

A második világháborúban 800 ezer szovjet nő vett részt, ami nagyjából a teljes állomány öt százaléka volt. Legtöbbjük ápolónői beosztásban szolgálta hazáját.