A Déli-sark hőse

Scott 13 éves korában csatlakozott a haditengerészethez kadétként, majd számos hajón szolgálva gyorsan lépdelt egyre feljebb a katonai ranglétrán. 1900-ban elfogadta a Királyi Földrajz Társaság elnökének, Clements Markhamnek felkérését egy brit antarktiszi expedíció vezetésére, amelyhez nagyban hozzájárult családjának kétségbeejtő anyagi helyzete. Az RRS Discovery hajó parancsnokaként – amelyet maga VII. Edward király is megtekintett - korvettkapitánnyá léptették elő. A négy évig tartó felfedezőút hatalmas siker volt: a csapat feltérképezte a Ross-tengert, egy általuk felfedezett földrészt uralkodójuk után neveztek el, illetve sikerült eljutniuk a déli szélesség 82 fokáig, amelyre korábban még nem volt példa.

Az 1904-es visszatérés után a nemzet hőse lett, számos kitüntetésben részesült, többek között a Királyi Viktoriánus Rend parancsnoka lett. A századossá előléptetett Scott célul tűzte ki maga elé, hogy ő lesz az első, aki eléri a Föld legdélebbi pontját, így elindult a versenyfutás az idővel.

1910-re sikerült megszereznie a kellő anyagi támogatást, így elindult a Terra Nova-expedíció, amely – csakúgy, mint az első - a hajóról kapta a nevét. Ekkora vetélytársa is akadt: a norvég Ronald Amundsen korábbi, az Északi-sark elsőként való elérésére vonatkozó tervei meghiúsultak, amit az Antarktisz felfedezésével kívánt ellensúlyozni.

A kezdeti tudományos vizsgálatok elvégzése után Scott dr. Edward Wilsont, Edgar Evanst, Lawrence Oatest és Henry Bowerst maga mellé véve 1911 őszén indult el csapatával célja felé. A két expedíció között eltelt idő a részletes tervezés mellett újítások bevezetésére is alkalmas volt, így például a szibériai pónik beszerzésére a csapat terheinek könnyítése érdekében. Az állatok azonban inkább hátrányt jelentettek, mivel nem bírták az időjárási viszontagságokat, így már a felfedező út kezdetén kénytelenek voltak levágni őket, ezzel időt és energiát veszítve. Habár 1912 januárjának közepén sikerült elérniük a Déli-sarkot, elkéstek: Amundsen egy hónappal előttük kitűzte országának zászlóját.

A vereség pszichológiai hatásán túl fizikálisan is kimerültek voltak, készleteik szinte teljesen elfogytak, felszerelésük megrongálódott. Röviddel a visszaindulás után elesett a csapat első tagja, Evans, majd fagyási sérülései miatt Oates önként hagyta hátra társait, hogy ne lassítsa őket – az ő holttestét sosem találták meg. Utoljára március 19-án vertek tábort, már nem bírtak tovább menni, így megírták búcsúleveleiket. Scott később megtalált naplójában az utolsó bejegyzést tíz napra rá írta, a novemberben megtalált holttestek elhelyezkedéséről arra lehet következtetni, hogy ő halt meg utoljára. Az értük indított keresőcsapat sírhalmot emelt feléjük, sílécekből állítva keresztet rá.

A történtekről a világ csak 1913 februárjában értesült, amikor a Terra Nova elérte Új-Zélandot. Nagy-Britanniában feléledt a nacionalizmus szelleme, a túlélőket méltó módon kitüntették, Robert Falcon Scottot pedig posztumusz lovaggá ütötték.