A Honvéd a világ legjobb csapatává válik: kalandozások a klub történetében

A második világháború véres eseményei közepette Magyarország labdarúgópályáin azért pattogott a labda. Illetve akkortájt nem is annyira, mint napjainkban, s nem csupán azért, mert azok a fűzős lasztik nehezebben „ugráltak". Talán a lábak voltak finomabbak némiképp, melyek szelídítették.

1944-ben a Kispest újra kupagyőztes lett, mégpedig úgy, hogy a döntőben a Ferencvárost idegenben tudta megverni. Ez még mostanában is ritka, akkortájt pedig egyenesen elképesztő volt. A csapat edzője saját fiát is játszatta a meccsen, mégsem érte őt kritika. A mestert idősebb Puskás Ferencnek hívták.
Ifjabb Puskás Ferenc, vagyis Öcsi szédítő karrierje ekkortájt kezdődött. 17 évesen vált stabil kezdőemberré, s egészen 1956-ig az is maradt.

Nagy csapat alakul

Fél évszázad telt el azóta, hogy a Honvéd igazi nagy csapat lett. Ma már talán felesleges hosszasan ecsetelni, hogy hogyan igazolták a legjobbakat Kispestre. A legenda, mely szerint a sztárok vagy idejöttek, vagy elmentek határt őrizni valahová, részben persze igaz, mint ahogy az, is hogy a legnehezebb években – amikor csak néha lehetett húshoz jutni – a Honvéd játékosai mindent megkaptak, amit csak kívántak. Cserébe persze teljesítettek is. Az ötvenes évek első felében a világ legjobb klubcsapata játszott Kispesten. Olyannyira, hogy cserékre sem volt nagy szükség.

1950-ben úgy lett bajnok a Honvéd, hogy mindössze 15-en léptek pályára. A gólkirály Puskás Ferenc lett.
Egy évvel később – nem kis meglepetésre – csak második a Honvéd. Sovány vigasz, hogy a legjobb góllövő ezúttal is a gárda játékosa, Kocka, azaz Kocsis Ferenc.
1952-ben viszont egyetlen csapat sem tudta megszorítani a Honvédot. Puskásék megismételték a Hungária harmincas évekbeli bravúrját: veretlenül nyerték meg a bajnoki címet. A győzelmek mellett mindössze ötször játszottak döntetlent. A gólkirály ismét Kocsis Sándor lett, míg az év játékosának Bozsik Józsefet, a legendás Cucut választották a szakértők.

Forradalom és széthullás

Az 1956-os forradalom miatt a magyar bajnokság félbeszakad. Miközben a pesti utcákon az orosz tankok masíroznak, a Honvéd Bajnokcsapatok Európa Kupája mérkőzéseket játszik a Bilbaóval. A spanyolok kiverik a mieinket, bár sokan állítják, hogy csak azért, mert a Honvédosok nem akartak győzni, és továbbjutni. A mieinket már várta egy mesés brazíliai túra. A szamba hazájában hősként fogadják játékosainkat. A magyar válogatott két esztendővel korábban verte meg a brazilokat a világbajnokságon 4-2-re, s abból a gárdából sokan vettek részt ezen a túrán.
Ma már szinte hihetetlen, de a legjobb gárdákat is legyőzte a magyar csapat. A Botafogo ellen 4-2, a Flamegoval szemben pedig 3-2, és 6-4 a vége. A Honvéd ekkor még valóban a világ legjobb csapata, de már csupán pár napig. A legnagyobb sztárok közül hárman is úgy döntenek, hogy nem térnek haza a gárdával, hanem külföldön próbálnak szerencsét. Puskás Ferenc, Kocsis Sándor és Czibor Zoltán nélkül a Honvéd már sosem tud többé a csúcsra jutni.
A hazatérő játékosok többségét meghurcolják, többeket hónapokra eltiltanak, így aligha meglepő, hogy a következő bajnokságban csak a 11. a Honvéd.

A csapat felkel a padlóról

Bár alaposan meggyengült, a Honvédot nem hagyták magukra a szurkolói. A Vasas elleni meccsre például 80.000 néző ment ki a Népstadionba 1957-ben. A fiatalokat ekkor már nem feszélyezte, hogy olyan szintű játékosokkal kell versenyezniük, mint Puskás, s ez észrevehető volt a játékukon is. A legtehetségesebbnek Tichy Lajos bizonyult, aki az 1957-58-as bajnokság gólkirálya lett, ezzel nagyban hozzájárulva a csapat ezüstérméhez. Tichy a későbbiekben még háromszor lett a legeredményesebb a bajnokságban, ezzel örökös tagja a Honvéd Aranykönyvének. Sajnos sokáig nem élvezhette a dicsőséget, mindössze 64 évesen hunyt el 1999-ben.
1962-ben távozik a Honvédtól az Aranycsapat legendás játékosa, Bozsik József, azaz Cucu a hűséges. A labdarúgó a Kispestben lett igazolt játékos a harmincas évek elején, és a Honvédban fejezte be aktív pályafutását csaknem három évtizeddel később. Az effajta klubhűség ma már felfedezhetetlen. Nem mellékesen, mindmáig ő az egyetlen magyar focista, aki bekerült a százasok klubjába, azaz legalább ennyiszer játszott nemzete válogatottjában Hosszú élet neki sem adatott, 54 évesen ment el végleg.

(folytatjuk)