Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

A kibertéren át vezetett az út az MTA doktori címig

Szöveg: Tasi Tibor | Fotó: archív |  2020. október 12. 19:02

Az MTA doktora lett Kovács László dandártábornok, a Magyar Honvédség Parancsnoksága kibervédelmi haderőnemi szemlélője. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának egyetemi tanára jövőbeni kutatásainak célját ebben a mottóban fogalmazta meg: „tegyük biztonságosabbá a világunkat!”

KovacsL_MTA doktora

Milyen út vezetett az MTA doktori címig?

Tudományos kutatásaimat – mint sokan mások – egyetemi hallgatóként, majd ezt követően doktoranduszként kezdtem. Ehhez hatalmas lökést adott az akkori egyetem Elektronikai Hadviselés Tanszékének kutatóműhelye, amelyet többek között olyan nevek fémjeleztek, mint Makkay Imre ezredes, tanszékvezető, Várhegyi István kutató, aki a hazai információs hadviselés úttörője volt, illetve Haig Zsolt, aki jelenleg is Egyetemünk professzora. Fiatal katonatisztként egy ilyen közegbe csöppenve nem is lehetett más út, mint az inspiratív tudományos kutatás. A PhD megszerzését követően a kiberbiztonság technikai kihívásait, az infokommunikációs rendszereket és eszközöket fenyegető veszélyeket, valamint az ellenük való védekezés lehetséges módszereit vizsgáltam a nemzeti biztonság szempontjából. Ennek során olyan kérdéseket vizsgáltam, mint a kiberterrorizmus és a kiberhadviselés. A kiberterrorizmus témával kétszer elnyertem az MTA Bolyai Kutatási Ösztöndíját. Az ösztöndíj, illetve a támogatásával megvalósított kutatások és azok eredményei jelentették az MTA doktora cím pályázatához azt az előszobát, amelyből a címre benyújtott értekezésem témája is született, nevezetesen a kiberbiztonság stratégiai szintű megközelítése. Maga az értekezés az elmúlt közel 15 év kutatási eredményeire épített, amely során már nem csak a kiberbiztonság technikai kérdéseit, hanem sokkal inkább annak stratégiai vetületeit vizsgáltam. Összehasonlítottam a nagyhatalmak – Kína, Oroszország, illetve az Egyesült Államok – az EU, a NATO és közel 15 európai ország nemzeti biztonsági, nemzeti katonai és nemzeti kiberbiztonsági stratégiáit. Az ezekből a vizsgálatokból, illetve a technikai-technológiai kihívások elemzéséből, a stratégiai veszélyek feltárásából levont következtetések szintetizálásával javaslatot tettem egy nemzeti kiberbiztonsági stratégia modelljére, illetve annak életciklusára. Úgy gondolom, hogy ez a modell alkalmas lehet arra, hogy egy adott ország, így Magyarország is, olyan nemzeti kiberbiztonsági stratégiát alkosson, amely nem csak egy dokumentum, hanem az abban foglaltak végrehajtása egy magasabb szintre juttatja az adott ország kibertéri, és így teljes nemzeti biztonságát. A stratégiák azonban többnyire statikus dokumentumok, így munkám során kidolgoztam egy olyan rendszert, amely alapján a nemzeti kiberbiztonsági stratégiában foglaltak mérhetővé válnak visszacsatolásokat adva így a sikerességre, vagy azokra a kérdésekre, amelyeket meg kell változtatni. A kidolgozott rendszer alapján a nemzeti kiberbiztonsági stratégia statikus dokumentumból egy dinamikus, valóban sikeres stratégiává tehető.

Milyen lehetőségeket ad az ön számára az MTA doktora cím? Megítélése szerint hogyan hasznosítható az odáig vezető munka és milyen pluszt adhat az NKE számára?

Az MTA doktora címet nem lehetőségként, hanem inkább elismerésként, megtiszteltetésként élem meg. Ugyanakkor ez sokkal inkább jó értelemben vett kötelezettséget jelent a további tudományos kutatás és a tudományos utánpótlás nevelés iránt. Az eddig végzett tudományos kutatómunka több dimenzióban is hozott eredményeket. Az egyik ilyen eredmény az egyetemi oktatásban hasznosul, hiszen kollégáimmal közösen, az ő kutatási eredményeikkel párhuzamosan folyamatosan beépítettük és beépítjük az új eredményeket a képzésbe. Ez már az alapképzésben is jelentkezik, de természetesen a mester és a doktori képzésben is láthatjuk ezeket az eredményeket akár tananyag, akár új doktori kutatási téma formájában. Egy másik ilyen dimenzió az elért eredmények gyakorlati alkalmazhatósága. A fentiek arra is rávilágítanak, hogy a tudományos kutatás nem egyéni műfaj, hanem csapatmunka. Az elért MTA doktora cím így nem csak az én eredményem, hanem ebben közvetve nagyon nagy szerepe van a kollégáknak, kutatótársaknak, de a doktoranduszaimnak is, hiszen az együttgondolkodás, illetve egy-egy rész-téma megoldása közösen járul hozzá ezen a területen is az eredményekhez. Természetesen mindehhez – egy stabil családi háttér mellett, amelyet ezúton is nagyon köszönök nekik – kell egy inspiráló környezet is, amely mind az Egyetemen, mind a Hadtudományi és Honvédtisztképző Karon megvan. A kutatások, még ha egy ilyen új területet is érintenek, mint a kiberbiztonság, azonban nem előzmények nélküliek. A hadtudomány eddigi kimagasló eredményei nem csak hogy szintén inspirációt jelentenek, hanem komoly bázist is, amelyre az új tudományos eredmények építhetők. Ezt a bázist szervezetszerű formában többek között az MTA Hadtudományi Bizottsága, illetve a Magyar Hadtudományi Társaság jelentette a számomra. A Hadtudományi Bizottság, mint az MTA doktori minősítő bizottságainak egyike hatalmas tudományos támogatást is nyújtott a cím elérése során. Úgy gondolom, hogy egy ilyen cím, mint az MTA doktora cím az Egyetem számára is nagyon jó visszajelzés, hiszen ez is egy bizonyítéka annak, hogy az Egyetemen jó úton jár a tudományos kutatók és kutatóműhelyek támogatásában.

Milyen kutatási tervei vannak a jövőt illetően, hogyan segíthet ebben az MTA doktora cím?

Közel két éve a munkám egy kicsit elszólít az egyetem mellől, hiszen a Magyar Honvédség Parancsnokságán a Kibervédelmi Haderőnemi Szemlélőséget vezetem, de továbbra is oktatok az Egyetem különböző szakjain. Azt gondolom, hogy az MTA doktora cím, illetve azok az eredmények, amelyek a kutatásaim alapján megjelentek mindkét munkahelyemen hasznosíthatók. Egyrészt a nemzeti kibervédelmi stratégára tett javaslataim egy része „élesben” is kipróbálható és reményeim szerint sikeresen alkalmazható, hiszen a Magyar Honvédség az egyik fontos szereplője hazánk biztonságának garantálásában, amely ma már nem csak a hagyományos műveleti dimenziókban, hanem a kibertérben is igaz. Az egyetemi oktatásban szintén hasznosíthatók ezek az eredmények, amely egyik visszajelzése nem csak a tananyagban megjelenő információkban mérhető, hanem abban, ha ezek az eredmények egy-egy újabb kutatási vagy doktori témát indukálnak. Mindezeknek megfelelően a további kutatási célom nem változott: tegyük biztonságosabbá a világunkat! Ahogy korábban utaltam rá, ez azonban csapatmunka. Kell hozzá a tudományos közösség elhivatottsága, tenni akarása, támogatása és nem utolsó sorban kreativitása. Úgy gondolom, hogy mindezek megvannak az Egyetemen, amelyhez szerencsés konstellációként társul „másik” munkahelyem. Így az elméleti eredmények gyakorlatban történő alkalmazása, illetve az eredmények használhatósága azonnal visszaigazolható a további kutatásaim során is.

5f22470c24380113336539
×