„A kiképzésre szeretném helyezni a hangsúlyt”

Hogyan fogadta a hírt, hogy át kell vennie a Magyar Honvédség legnagyobb szárazföldi alakulatának parancsnoki teendőit?

Hatalmas megtiszteltetésnek, ugyanakkor kihívásnak éreztem, amikor dr. Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka közölte velem, hogy át kell vennem hazánk legnagyobb létszámú szárazföldi alakulatának – amelyet a Magyar Honvédség zászlóshajójának is neveznek - parancsnoki teendőit. Amikor átvettem a feladatokat, akkor tudatosult bennem, hogy ez ténylegesen mennyi munkával és felelősséggel jár.

A Magyar Honvédség parancsnoka a dandárt illetően megszabott valami irányvonalat?

Altábornagy úr a „mission command”, azaz a küldetés, vagy feladatorientált vezetés híve. Ez azt jelenti, hogy ő megszabja a végcélt, valamint azokat az irányvonalakat, amelyen belül önállóan, elöljárói engedély nélkül mozoghatok. A Magyar Honvédség szervezeti struktúrája a jövőben valamelyest át fog alakulni és ez nyilván a dandárt is érinteni fogja.

Jelenleg mi a dandár szerepe a Magyar Honvédségben?

Egy hagyományos lövészdandárról beszélünk, amelynek rendeltetése a haza fegyveres védelme, az ország biztonságának szavatolása, valamint a válságkezelési feladatokban való részvétel. Feladatainkat önállóan, de a többi alakulattal együttműködve is végre kell tudnunk hajtani. Jelen pillanatban is műveletekben veszünk részt az ország határain belül és kívül is: kisebb létszámmal ott vagyunk a déli határon, az északkeleti határ védelmét, ugyanakkor a feladat harcászati szintű vezetését is a debreceni alakulat látja el – mondhatni, a teendők oroszlánrésze a mienk.

A KFOR misszióban is fokozottan vagyunk jelen, illetve - mivel jelenleg Kajári Ferenc vezérőrnagy látja el a Koszovóban szolgáló nemzetközi erők parancsnoki beosztását - a Magyar Honvédségnek egy hadműveleti tartalék zászlóaljat is fel kellett állítania – ezt a feladatot pedig a dandár 62. zászlóalja látja el.

Milyen most a dandár feltöltöttsége?

Az országban az egyik legjobb feltöltöttséggel rendelkezünk, de nyilván van még hova fejlődni. Folyamatosan azon dolgozunk, hogy minél vonzóbbá tegyük a Magyar Honvédséget és a dandárt a pályakereső magyar állampolgárok számára.

A különleges erőknél is szolgált, volt rohamlövészosztag-parancsnok…

Több, mint tizenegy éven keresztül szolgáltam Szolnokon, ahol szakaszparancsnoki szinttől egészen századparancsnokig töltöttem be beosztásokat. Ezt követően nyolc hónapra Debrecenbe kerültem, ahol a 39. lövészzászlóaljnak voltam a parancsnokhelyettese, majd ismét visszatértem Szolnokra. A különleges erőknél szerzett tapasztalatokat valamelyest tudjuk alkalmazni, azonban ne felejtsük el, hogy ők kisebb csoportokban, kisebb alegységekkel, rövid idejű, intenzív műveleteket hajtanak végre, ezzel szemben a lövészdandárnak inkább elhúzódó, hosszabb, nagyobb tűzerővel végrehajtott műveletekre kell készülnie.

Milyen releváns tapasztalatokkal rendelkezik?

Szerencsésnek mondhatom magam, mert már főiskolás koromban egy évet kint töltöttem az Egyesült Államokban, a virginiai Katonai Intézetben, ahol politikai tárgyakat és idegen nyelvet tanultam. Ez alapvetően határozta meg a gondolkodásomat, a mentalitásomat, illetve hozzáállásomat a katonai pályához. A hazai főiskolai tanulmányaimat követően ismét visszatértem az Egyesült Államokba, ahol alaplövésztiszti tanfolyamot, majd ranger iskolát, néhány évvel később pedig egy 9-10 hónapos manőver századosi tanfolyamot végeztem, ahol már a zászlóalj és dandártörzsben végzett munkára készítettek fel bennünket. Külföldi tanulmányaim közül kiemelném még a felsővezetői tanfolyamot, amelyet a NATO Defense College keretein belül végeztem el. Ezen a kurzuson inkább stratégiai szinttel foglalkoztunk, jelentős mértékben nyitotta meg előttem a világot és egy rendkívül széles látókört biztosított számomra.

Természetesen itthon is értek olyan impulzusok, amelyek pozitív irányba tereltek: második századparancsnokom, Pécsvárady Szabolcs ezredes – aki jelenleg az MH 2. vitéz Bertalan Árpád Különleges Rendeltetésű Dandár parancsnokhelyettese – vezetése alatt az a hozzáállás erősödött bennem, miszerint a feladat és a kitűzött cél az első, ugyanakkor figyelembe kell venni a beosztott katonák érdekeit.

Ezen kívül öt alkalommal voltam misszióban, négyszer a PRT – Tartományi Újjáépítési Csoport - keretein belül Afganisztánban, ahol szakaszparancsnoki, századparancsnok-helyettesi, századparancsnoki, valamint hadműveleti részleg-részlegvezető helyettes beosztásokat töltöttem be. Ezen kívül az Iraki Kiképzést Biztosító Kontingens egyik váltásának is voltam parancsnoka.

A jelenlegi leterheltséggel hogyan lehet a kiképzési célokat elérni?

Nagyon bízom benne, hogy a koronavírus-járvány most már lecsengőben van. Ezzel kapcsolatban egyre kevesebb feladatot látunk el, azonban a déli határ mellett és az észak-keleti határ mentén is több a teendő és ez nagy terhet ró a személyi állományra. Úgy gondolom, a dandár kiképzettségi szintje eddig is nagyon magas volt, azonban mindig van hová fejlődni: folyamatosan keressük annak lehetőségét, hogy ezt a jelenlegi leterheltség mellett is biztosítani tudjuk. Fontosnak tartom, hogy a sok feladat mellett legyen idő a megfelelő számú kiképzésre. Ezért úgy kell megszervezni a váltásokat a feladatokban, hogy amikor két váltás között „itthon” van az adott alegység, a katona, a pihentetése mellett kiképzéseken is részt vegyen. Egyéni szintű kiképzéseket pedig a feladat végrehajtások mellett is tudunk tartani a katonáknak.

Öt éven belül hol szeretné látni a dandárt?

A Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program biztosítja számunkra az új haditechnikai eszközöket: a kézifegyvereket már lecseréltük, érkeznek új páncéltörő eszközök, vannak Gidrán moduláris többcélú harcjárműveink és számítunk a Lynx harcjárművek érkezésére is, amelyek professzionális kezelését szintén el kell sajátítani – ezt németországi tanfolyamok biztosítják számunkra, azonban idővel itthon is tartanánk ilyen jellegű felkészítéseket. Emellett folyamatos az infrastrukturális háttér kiépítése, de a logisztika, az ellátás és a karbantartás terén is teljes szemléletváltásra lesz szükség.