A lengyel elnök posztumusz kitüntette Andrássy Ilona grófnőt

A díjat a varsói elnöki palotában rendezett ünnepségen Wojciech Kolarskitól, az államfői hivatal államtitkárától a grófnő unokahúga, Erzsébet Mayr-Melnhof megbízásából Erdős Kristóf történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága munkatársa vette át. Kitüntettek továbbá több lengyelmentő ukrán állampolgárt.

A Kovács Orsolya Zsuzsanna varsói magyar nagykövet részvételével tartott rendezvényt Ligeti György Szólószonáta csellóra című művének előadása nyitotta meg.

Kolarski felolvasta Andrzej Duda levelét, melyben az elnök méltatta azok bátorságát, akik a második világháború idején „kezet nyújtottak más nemzetek szenvedő, rászoruló tagjainak, akiket elsősorban embertársaiknak tekintettek”. Ilyen volt gróf csíkszentmihályi és krasznahorkai Andrássy Ilona is, aki más magyar arisztokratákkal együtt segítette a menekülteket – idézte fel Duda, majd felsorolta a többi kitüntetett nevét is.

Magdalena Gawin, az intézet igazgatója a beszédében kiemelte: Andrássy Ilona társalapítója volt a Magyar-Lengyel Menekültügyi Bizottságnak, óriási érdemei voltak a második világháborús lengyel menekültek támogatásában. A grófnőnek a bizottságban betöltött szerepére utaltak a díjátadáson levetített videófilmben is. Az Andrássy Ilona által irányított bizottsági szekció 1939 végéig mintegy 10 ezer lengyel menekültnek biztosított szállást. Az internáló táborokba került katonáknak a grófnő ruhát, élelmet, pénzt vitt, és segítette őket a Jugoszláviába irányuló titkos kimenekítésben is. 1940-1941-ben ezen az útvonalon mintegy 45 ezer lengyel hagyta el Magyarországot, mindenekelőtt katonák – idézték fel.

Utaltak a grófnő 1944-ben kezdődött gyermekmentő tevékenyéségére is, amely során a Nemzetközi Vöröskereszt védelme alatt álló zsidó árvákkal foglalkozott. Felidézték a háború utáni hortobágyi száműzetését, valamint azt, hogy illegális tevékenység vádjával 1961-ben négyéves börtönbüntetésre ítélték. Andrássy Ilona 1967-ben Kanadában hunyt el, ahova a második világháború után oda emigráló két fia kérésére költözött ki élete végén.

Megemlítették, hogy Andrássy Ilona édesanyja Maria Choloniewska lengyel származású grófnő volt.

Erdős Kristóf felolvasta Erzsébet Mayr-Melnhof levelét, felidézve: a hortobágyi kényszermunka idején a grófnő borjútenyésztőként oly lelkiismeretesen látta el feladatait, és olyan rokonszenvet ébresztett más embereknél, hogy a büntetés letelte után kérték: dolgozzon továbbra is a tanyán. „Mindig gondolkodtam azon, nagynéném honnan merítette erejét a küzdemeihez. Ennek oka mélységes istenhite volt” – írta Mayr-Melnhof.

A Pilecki Intézet és a Virtus et Fraternitas elismerés

A lengyel Pilecki Intézetet azzal a céllal alapították, hogy kulcsfontosságú 20. századi politikatörténeti kérdések, események nemzetközi és interdiszciplináris elemzését tegye lehetővé, konkrétan a náci és szovjet totalitariánus rezsimek és tetteik globális következményeinek vizsgálatát. Az intézet küldetésének fontos része azoknak a személyeknek az elismerése, akik segítséget nyújtottak a lengyel állampolgároknak és a más állampolgárságú lengyeleknek az említett nehéz történelmi időkben. Az oltalmazó személyek erőfeszítését a Virtus et Fraternitas éremmel ismerik el, melyet a Lengyel Köztársaság elnöke adományoz a Pilecki Intézet igazgatójának javaslata alapján. Idén decemberben immár negyedik alkalommal adták át a díjakat.

Az elismerést már több magyarnak ítélték oda, idén júniusban például a Magyar-Lengyel Menekültügyi Bizottság négy másik tagját, Károlyi Józsefné Margitot, Szapáry Erzsébetet, Szapáry Antalt és Weiss Editet tüntették ki. A varsói intézet névadója, Witold Pilecki 1940 szeptemberében, a Honi Hadsereg katonájaként saját elhatározásából záratta magát az auschwitzi náci haláltáborba, hogy ott megszervezze az ellenállást. Bravúros szökése után beszámolt a náci bűntettekről, jelentésének a nyugati szövetségesek azonban nem hittek. A kommunizmus idején is szervezte az ellenállást, a lengyel állambiztonsági szerv 1948-ban kivégezte.

Az intézet további fontos tevékenysége, hogy a 20. század általa kiválasztott időszakaival kapcsolatos dokumentumokat gyűjt és hoz nyilvánosságra. Ezáltal tudományos kutatási programok számára nyújt támogatást és segíti a korszakkal kapcsolatos, kulturális és történelmi vonatkozású tudásmegosztást oktatási projekteken és rendezvényeken keresztül.