A Ludovika zászlóaljhoz látogatott a Honvéd Vezérkar főnöke

„A rohanó hétköznapok forgatagában vannak alkalmak, amikor egy pillanatra meg kell állunk és félre kell tennünk minden feladatot, problémát, vissza kell gondolni elődeinkre és emlékezni. A mai nap is egy ilyen nap. Emlékezzünk Habsburg–Estei Mária Ludovika magyar királynéra, halálának 195. évfordulóján! Arra a személyre, aki szívén viselte a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia felállítását, a tisztképzés alapjainak megteremtését" – fogalmazott Molnár Zsolt alezredes, az MH Ludovika Zászlóalj parancsnoka ünnepi beszédében.

Április 7-én délelőtt a zászlóalj állománya koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott a Mária Ludovika szobornál. A katonák itt felidézték, hogy az 1808. évi országgyűlés kimondta a Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia felállítását. Az intézménynek Mária Ludovika magyar királyné nevét adták, aki koronázási tiszteletdíjából ötvenezer forintot ajánlott föl annak felépítésére.

A honvédtiszt-jelöltek délután – a tanóráik befejezését követően – a díszteremben ültek össze, ahol dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke állománygyűlésen szólt hozzájuk. Felhívta a figyelmüket arra, hogy a Magyar Honvédség honvédtiszt-jelöltjeként milyen kihívásokkal kell szembenézniük, mit várhatnak a pályájuktól.

A Honvéd Vezérkar főnöke saját hallgatói és pályakezdő korából hozott fel példákat, amelyekből kiderült, hogy a fiatal katonák élete akkoriban sem volt egyszerű. A gyakorlótéren akkor is hideg volt, a kiképzésen akkor is elfáradtak, de olyan tapasztalatokat szerezhettek, amelyek ezután meghatározták egész pályafutásukat.

Benkő tábornok rámutatott: nem lehet egyedüli cél, hogy a katona mindig csak fölfelé törjön, a parancsnoki szék eléréséig! Az odavezető út talán még ennél is fontosabb, hiszen annak során sajátíthatják el azokat a tapasztalatokat a katonák, amely megalapozza a jövőjüket, és később – rajtuk keresztül – a beosztottaik sorsát is.

Írta: Révész Renáta