Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

A magyar hadtörténet legpusztítóbb veresége

Szöveg: D.Á. |  2011. január 12. 5:40

Hatvannyolc évvel ezelőtt, 1943. január 12-én vette kezdetét a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban, mely felőrölte a mintegy 200 ezer főből álló 2. magyar hadsereget. Nem létezik olyan magyar család, mely valamilyen formában ne lenne érintett a magyar hadtörténelem leghatalmasabb katasztrófájában.

A németeknek 1941 után muszáj volt csapatokat követelniük a szövetségesektől a keleti frontra, Budapesten pedig nem is akarták visszautasítani a kérést: az Adolf Hitler kegyeiért versengő, Észak-Erdély visszaszerzésére törekvő Románia azonnal teljesítette a német igényeket, így Magyarország sem engedhette lejjebb a lécet. Emellett a politikai vezetés arra számított, hogy a sikeres és hatékony részvétel következtében újabb, a trianoni döntéssel elcsatolt részeket kaphat vissza az ország.
Berlin kezdetben olyan igényeket támasztott, amiket Magyarország képtelen lett volna teljesíteni: ezeket hosszas alkudozás árán sikerült némileg lejjebb szorítani, ám ennek súlyos ára volt, hiszen hadászatilag a németeknek rendelték alá a csapatokat.

1595912448
A 2. magyar hadsereget tehát német követelésre, kormányközi egyezmény alapján küldték ki az orosz frontra, élén az 59 éves Jány Gusztáv vezérezredessel (a jobboldali képen): 197 ezer katona indult keletre, köztük az akkori teljes sorállomány ötödével és tartalékosokkal. A hadsereg 20 százalékát nemzetiségiek tették ki, így különösen sok román és ruszin, de mintegy 10 százalékra rúgott a zsidó és baloldali munkaszolgálatosok aránya is. A háborúba induló magyar katonák fegyverzete, felszerelése nemcsak korszerűtlen, de hiányos is volt, igaz, Berlin kiegészítést ígért hozzá a hadvezetésnek, ám erről végül nem született komoly írásos dokumentum, a felek a szóbeli ígéretek szintjén maradtak.

A 2. magyar hadsereg 1942. június 28-án kapcsolódott be a keleti fronton dúló öldöklő harcokba, és július 7-én érték el a Dont. Az előrenyomulás itt megtorpant, Voronyezs és Pavlovszk között mintegy 208 kilométeres szakaszon a katonák védekezésre rendezkedtek be, és egész nyáron sikertelenül akarták felszámolni a Don nyugati partján megmaradt hídfőállásokat. Eközben több mint 30 ezer embert veszítettek: a katonák a végletekig kimerültek, gyakran élelmezési és utánpótlási problémákkal küszködtek. A magyar hadvezetés egyre csak sürgette a németeket, hogy végre juttassák el a csapatokhoz a beígért felszerelés- és fegyverzet-kiegészítést, ám a kérések süket fülekre találtak, Berlin nem teljesítette a megígért vállalásokat. A helyzet csak rosszabbra fordult 1942 késő őszén, amikor a sztálingrádi csatában elszenvedett kudarcokat követően a németek fokozatosan megkezdték csapataik kivonását a doni térségből.

1595912448
A Vörös Hadsereg január 12-én indult meg: a 40. szovjet hadsereg igazi jeges pokolban, -35 fokos fagyban kezdte meg a támadást az urivi hídfőtől indulva, és már az első napon 8-12 kilométer mélyen ékelődtek be a magyar védelembe. Két nappal később megindult az offenzíva a voronyezsi front középső és déli részén is: a 3. harckocsi-hadsereg felőrölte a magyar védelmet, és mintegy 50 kilométer szélességben tört át Scsucsjénél. Hiába álltak ellen eleinte keményen, mivel a hadsereg a megegyezés értelmében német vezetés alatt állt, Jány Gusztáv csak tétlenül szemlélhette, amint a helyzet egyre rosszabbra fordul: már január 15-én látni lehetett, hogy az ellenállás reménytelen, de a vezérezredes nem merte megszegni a parancsot, ami kitartást irányzott elő. Január 16-ára az arcvonal felbomlott, a hadsereg három részre szakadt és megkezdődött a demoralizálódás, kitört a pánik. Jány Gusztáv január 17-én hajnalban elrendelte a VII. hadtest visszavonását, de az elvágott, német alárendeltségben harcoló III. hadtest egészen január végéig harcolt, mire végre sikerült kijutnia a szovjetek gyűrűjéből.

1595912448
A 2. magyar hadsereg január 24-én gyakorlatilag megsemmisülve vált ki az arcvonalból. „A 2. magyar hadsereg elvesztette becsületét", írta hadparancsában a vezérezredes, mely csak tovább fokozta az elcsigázott, megalázott katonák elkeseredettségét. Sok felháborodott tiszt ki sem hirdette az igazságtalan rendelkezést, mely azt is előírta, hogy a katonák körében a rendet és a vasfegyelmet „a legkeményebb kézzel, ha kell, a helyszínen való felkoncolással" kell helyreállítani. A még egyben lévő magyar csapatokat március 5-én vonták vissza a Dnyeper nyugati partjára, majd április 6-án megkezdődött a katonák hazaszállítása. Ez egészen május végéig elhúzódott, Jány az utolsó vonattal hagyta el a hadszínteret. Horthy Miklós az év augusztusában felmentette tisztségéből.

1595912448
Máig nem tudni pontosan, hány magyar katona veszett oda a doni katasztrófában, de teljes bizonyossággal állítható, hogy nincs hazánkban olyan család, mely nem érintett valamilyen formában a tragédiában. A becslések 97-150 ezer áldozattal számolnak a hősi halottakat, a sebesülteket és az eltűnteket is beleértve: annyi bizonyos, hogy 1943 márciusának elején a 2. magyar hadsereg létszáma már alig haladta meg az 54 ezer főt, de ezek jelentős része hadtápos volt. A magyar hadtörténelem legsúlyosabb vereségében tehát több mint négyszer annyi ember veszett oda, mint történelmünk másik hasonlóan sorsfordító kudarcában, a mohácsi csatában. A vereségnek több oka is volt a német felszerelés-kiegészítés elmaradása mellett: a legnyilvánvalóbb, hogy az egységek létszámukat tekintve egyszerűen kevésnek bizonyultak egy ilyen hosszú frontszakasz átfogó védelmére. A csapatok emellett váltás nélkül teljesítették feladataikat, másrészt ellátásuk akadozott úgy az élelem, mint a hadianyagok tekintetében, nem is beszélve a ruházatról, ami igencsak elkelt volna a nem ritkán -30 fokos fagyban. Emellett egy idő után maguk a katonák is megkérdőjelezték a hadműveletek célját és értelmét, főleg ahogy telt az idő, és megígért leváltásuk sehogy sem érkezett el.

Jány Gusztávot 1947 októberében háborús bűnösként halálra ítélték, majd 1947. november 23-án kivégezték. 1993. október 4-én a Legfelsőbb Bíróság felmentette a háborús bűntett miatt emelt vád alól.

Címkékgyakorlathadtörténetharckocsikatasztrófa
Ha érdekelnek a Magyar Honvédség hírei, iratkozz fel hírlevelünkre!
Phenjan kész tárgyalni Tokióval
Törvényjavaslat az európai rakétapajzs finanszírozásáról