A Monarchia lovassága és tüzérsége Gödöllőn
Szöveg: dr. Tóth Gergely őrnagy, Dessewffy Zsolt | Fotó: Purtczl Bernadett, Dessewffy Zsolt és Babák Balázs | 2020. szeptember 17. 8:04A katonai hagyományőrzés Magyarországon az utóbbi években komoly fejlődésen ment át. A tudatos felkészülés, módszeres kiképzés szerves részévé vált a mindennapoknak és a befektetett munka gyümölcse mostanában kezd beérni. Ennek egyik állomását jelentette az a dualizmus-kori lovassági alaki és tüzérségi bemutató, melyet a Centenáriumi Hagyományőrző Dandár lovas egysége és díszütegének előkészítő törzse tartott szeptember 12-én, Gödöllőn.
Az Osztrák-Magyar Monarchia kora történelmünkben egyértelműen a fejlődés időszakának számított, nem véletlen, hogy a köztudatban „boldog békeidőkként” maradt számon. A rendezvény ennek a kornak idézte meg a szellemét. Maga a helyszín is jelzésértékű, hiszen a gödöllői királyi kastély a korszak emblematikus épülete, a felújításoknak köszönhetően lassan egykori fényében ragyog. Most, több mint 100 év múltán, a parkot újra ismerős egyenruhák és vezényszavak tették élettel telivé.
A közel egy órás bemutató bebizonyította, hogy nem csupán a hagyományőrzők, hanem a lovak felkészültsége is jelentős mértékben emelkedett és méltó utódaivá váltak katonaelődeiknek. Ez azért is eredmény, mivel a „dandár” állományában az egyébként „civilben” hivatásos katonák mellett szép számban polgári személyek is szolgálnak, akik a katonai hagyományőrzést – a tárca támogatása mellett – elsősorban saját anyagi forrásaikra támaszkodva, a munka mellett, non-profit jelleggel művelik.
Itt érdemes megemlíteni, hogy hagyományőrző lovasság ekkora létszámmal (teljes korabeli szakasz, 25 fő) most először hajtott végre önállóan ilyen bonyolultságú alaki feladatot. Hadijátékok alkalmával természetesen előfordult nagyobb létszámú lovasság is, egységes csapatmozdulatot zárt és pontos alakzatban azonban nem hajtottak végre.
Szintén új elem volt a Monarchia leghosszabb ideig szolgálatban álló hátultöltő lövege, az Uchatius ágyú M75/96 típusú, nemrégen elkészült pontos másolatának díszlövéssel egybekötött bemutatkozása. Bár most nem mutatták be a teljes képességet (többek között a fogatolás is rendelkezésre áll), de így is látványos volt a korabeli szabályzatok alapján végrehajtott rövid bemutató.
Az eseményen megjelent Habsburg-Lotharingiai György főherceg, valamint Szűcs Lóránd dandártábornok, a Honvédelmi Minisztérium Katonai és Társadalmi Kapcsolatok Főosztályának főosztályvezetője, és Ádám Barnabás ezredes, az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár 32. Nemzeti Honvéd Díszegység parancsnoka.
A házigazda tisztét Grubits Róbert hagyományőrző huszárkapitány, a Soproni Huszár Hagyományőrző Egyesület elnöke töltötte be, akinek elkötelezett, áldozatos munkája biztosította az eredményes lebonyolítást. A díszelgő huszárszakaszt Nádas Gábor zászlós vezette.
A bemutató után Szűcs Lóránd dandártábornok kiemelte a szemmel látható fejlődést és, hogy a katonai hagyományőrzés mind nagyobb mértékben felel meg a honvédelmi tárca stratégiai dokumentumban is rögzített elvárásainak, lehetőséget adva ezzel arra, hogy akár magas szintű protokolleseményekben is bevonhatóak legyenek a hagyományőrzők.
