A NATO mint első számú katonai veszély

„Bizonyos nemzetközi szerződések és előírások betekintést biztosítanak egyes országok nukleáris arzenáljába. Ilyen többek között az atomsorompó szerződés, s ilyenek a kétoldalú amerikai-orosz szerződések is, tehát nagyjából van fogalmunk az orosz, vagy az amerikai nukleáris arzenálról", szögezte le Tálas Péter a honvedelem.hu érdeklődésére a

„Az Egyesült Államok 2009-es adatok szerint 1198 hordozóeszközzel és 5576 robbanófejjel, míg Oroszország 816 hordozóeszközzel és 3909 robbanófejjel rendelkezik – azt is tudjuk, hogy míg Amerikának viszonylag kiegyensúlyozott a stratégiai triádája (a repülőgépről indítható nukleáris fegyverek, földi indítható nukleáris fegyverek és tengeralattjáró fedélzeti nukleáris fegyverek hármasa), addig Oroszország esetében a mérleg inkább a földi, vagyis az ún. nagy hatótávolságú interkontinentális ballisztikus rakéta javára billen. Tudjuk továbbá azt is, hogy a START-3 értelmében a robbanófejek számát 1550-ben határozták meg mindkét fél számára – ez nagyjából 30 százalékos csökkenést jelent a 2002-ben megkötött moszkvai szerződéshez képest, és 74 százalékos csökkenést jelent az utolsó érvényben lépő START-1-hez képest", hangsúlyozta Tálas Péter.
A START-3 szerződés értelmében a felek a hordozóeszközök számát 800-ban maximálták. „Ebből 700 lehet rendszerbe állítva", tette hozzá a szakértő, majd kifejtette: 1000 körüli a robbanófejek azon mennyisége, amely még lehetővé tenné az egyensúly fenntartását a két ország között anélkül, hogy a többi nagy nukleáris nagyhatalom (Franciaország, Kína) ne tudjon „beleszólni a nagyok nukleáris játékába" – Franciaország nagyjából 350, Kína körül-belül 220 robbanófejjel rendelkezik.
Természetesen a katonai stratégia nem csak az atom ütőerejével foglalkozik.

A februárban megszületett és Medvegyev orosz elnök által aláírt doktrína immár harmadik a sorban: az előző dokumentumokat 1993-ban és 2000-ben fogadták el. Az új doktrína áttekinti az Oroszország jelenlegi katonai helyzetet. „Az új dokumentum négy fejezetből áll – az első az általános rendelkezésekről, a második a katonai veszélyekről és fenyegetésekről, harmadik az orosz föderáció katonapolitikájáról, a negyedik pedig a védelem politikai-gazdasági támogatásáról is szól", mondta Tálas Péter, aki hangsúlyozta azt is, hogy a dokumentum a 2000-eshez képest jóval rövidebb, hiszen míg az előbbi 16 oldalas volt, ez mindössze 12 oldal.
„Mint minden katonai doktrína, ez is egy sor fogalmat próbál definiálni (a helyi és regionális háborúk fogalmát, a katonai konfliktusokat stb.) A doktrínából kitűnik: Oroszország egy olyan nagyhatalomnak tekinti magát, mely lényegében visszaszerezte nemzetközi tekintélyét", tette hozzá.
A szakértő kifejtette: a doktrína megállapítja és pozitívumként értelmezi, hogy az ideológiai konfrontáció gyengült. „A Bush elnök által képviselt neokonzervatív ideológia Obamával lekerült a napirendről – az új elnök jóval pragmatikusabb, kevésbé ideologizált politikát folytat. Ugyanígy, a dokumentum azt is állítja, hogy a világ a többpólusosság felé megy, és természetesen változik, ahogyan az államcsoportok befolyása is."

Külső és belső veszélyek

A doktrína felsorolja a külső katonai veszélyeket, melyek közül elsőként a NATO-t említi. „A dokumentum szerint problémát okoz, hogy a szervezet globális szerepre törekszik és közelebb tolja katonai infrastruktúráját Oroszországhoz, többek között a kibővítés útján – ne felejtsük, el hogy a 2000-es doktrína után, 2004-ben a balti-országok is NATO-tagokká váltak", hangsúlyozta Tálas Péter.

A doktrína második helyen a destabilizáció veszélyét említi, míg a harmadik helyen az Oroszország és szövetségesei szomszédságában telepített katonai kontingenseket. A negyedik helyen a hadászati rakétavédelem áll. „A külső katonai veszélyek közül majdnem egy tucatot sorol fel a doktrína", fejezte be a felsorolást a biztonságpolitikai szakértő, aki kiemelte: mint minden katonai veszélyekről értekező katonai doktrína, az új dokumentum a belső katonai veszélyekről is szól, ez utóbbi azonban kevesebbet foglalkozik a témával, mint a 2000-ben megszületett dokumentum. „Az alkotmányos rend elleni és a szeparatista törekvéseket is belső fenyegetésnek értelmezi a doktrína – korábban ehhez a fejezethez tartoztak az illegális fegyverek és szervezetek, az illegális alakulatok, a szervezett bűnözés, a terrorizmus, de ezekről a belső veszélyek kapcsán nem szól a 2010-es dokumentum", mondta.

Megelőző csapás

Az új katonai doktrína az orosz atomdoktrínát is tartalmazza. „Ami a bevethetőségét illeti, két helyen is említést tesz a dokumentum róla. Először általánosságban állapítja meg, hogy a nukleáris fegyverek továbbra is az atom vagy a hagyományos fegyverekkel vívott konfliktusok megelőzésének eszközei maradnak. Persze állandó dilemma, hogy a hagyományos fegyverrel való támadás esetében is bevethető-e az atomfegyver", mondta a szakértő, majd hozzátette: „A doktrína ragaszkodik ahhoz a 2000-ben megszületett fejezethez, miszerint Oroszország fenntartja a jogot arra, hogy atomfegyvert vessen be ellene vagy szövetségesei ellen indított atom- vagy más tömegpusztító fegyver alkalmazása esetén. De arra is utal, hogy abban az esetben is él e jogával, ha a támadás hagyományos fegyverrel történik és az állam létét is fenyegeti."

Érdemes megemlíteni továbbá, hogy 2009 májusában Oroszország elfogadta a nemzeti biztonsági stratégiát: ehhez illeszkedik a doktrína. „Az új dokumentummal kapcsolatban az az izgalmas, hogy a NATO-t tekinti első számú külső katonai veszélynek – míg a 2000-es csak közvetve és általánosságban utalt a szövetségre. Ugyancsak új elem a rakétavédelem kérdésének felmerülése a fenyegetések sorában – ez várható volt, hiszen az elmúlt években inkább a rakétavédelem kérdése uralta az amerikai, európai és orosz vitákat. Az Egyesült Államok ugyanakkor nincs nevesítve ellenségként az új doktrínában, az atomfegyver elsőnkénti bevetése pedig nem számít újdonságnak, hiszen már 1993-ban is említette a doktrína", mondta Tálas Péter, végül pedig hozzátette: „Minden korábbi híreszteléssel szemben nem került bele egy korábbi vita témája: vajon preventív nukleáris csapást gyakorolhat-e Oroszország? Ez nem olvasható ki a dokumentum publikus részéből, de nem zárja ki, hogy a nem publikus részben szerepel."