Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

A Párduc II a legjobb, a Tigris megbízhatatlan

Szöveg: Kánya Andrea |  2008. december 8. 6:29

A Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen mutatták be Turcsányi Károly Nehéz harckocsik – Összehasonlító értékelések, műveleti alkalmazások és a magyar TAS tervezése című újonnan megjelent kötetét. A könyvbemutató különleges volt, hiszen Dr. Végh Ferenc vezérezredes elemezte a kiadványt.

A könyv a német, brit, amerikai, szovjet illetve a magyar TAS nehézharckocsi-típusokat, egymás elleni küzdelmüket, előállításukat, gyártástechnológiai kérdéseit, szervezeteiket és alkalmazási elveiket mutatja be. A kötet részletesen ismerteti a második világháború híres nehéz harckocsijait, mint a legendás Tigert, a Panthert és Königstigert, a szovjet KV és ISz nehéz harckocsikat, illetve a brit Churchill és az amerikai M-26 Pershing típusokat is. A kérdésre, hogy melyik volt a legjobb, a könyvben az összehasonlító elemzések igyekeznek szakmailag és tudományosan is megalapozott választ adni.

Nem egyszerzős műről van szó, a kötet szerzői Turcsányi Károly nyá. mk ezredes, egyetemi tanár mellett Számvéber Norbert hadtörténész-levéltáros, Kovácsházy Ernő gépészmérnök és Mattheidesz Konrád, a MTV szerkesztője, valamint a legfiatalabb író, Hegedűs Ernő őrnagy, doktorandusz voltak.

 

Dr. Végh Ferenc a bemutatón kifejtette: a modern hadviselésben egyre inkább szerepe van a harckocsiknak, gyakran azonban a harckocsik helyett más „csodaszert" keresnek. „A könyv szerzői bebizonyítják, a harckocsiknak múltjuk és jelenük van, és jövőjük is lesz", mondta a vezérezredes. Turcsányi Károly elmondta: nem szerettek volna kihagyni senkit, a cél az volt, hogy egy integrált véleményt és új megközelítést publikáljanak. „A TAS-ról például olyan információkat is írunk, melyek eddig soha sehol nem jelentek meg", mondta. Az író szerint a könyv könnyedebb olvasmány, mint amire először számítani lehet, és középiskolai matematika felkészültséggel meg lehet érteni. Kovácsházy Ernő hozzátette:„Egyik célunk az is volt, hogy a mérnököknek is emléket állítsunk."

Dr. Végh Ferenc vezérezredes ismertette a könyv fejezeteit. Mint elmondta, a kötet összesen hét fejezetből áll. Az első részben Turcsányi Károly definiálja a harckocsi fogalmát, és felosztja feladatai szerint, megvizsgálja a közepes-és nehéz harckocsik különbségeit. Majd a második részben olvashatunk a II. világháborús fejlesztésekről, főleg a német mozgáscentrikus hadikultúráról. „Ebben a fejezetben olvashatunk a Párduc II-ről, ami a legjobbnak bizonyult, illetve a Tigrisről is, amely azonban megbízhatatlan és lassú", mondta Dr. Végh Ferenc. A vezérezredes elmondta, a következő részekben olvashatunk a brit és az amerikai fejlesztésekről, említik például a Churchill harckocsit és az amerikai M-26-ost, illetve a TAS eredményeiről számolnak be a szerzők: 1943-ban Kovácsházy gépészmérnök irányításával indult el a TAS elkészítése, ám 1944. július 27-én a TAS szerelési munkáit az amerikai bombatámadások miatt abbahagyták.

A könyvben a gyártástechnológiáról is szó esik, az V. fejezetet pedig Kovácsházy Ernő, a TAS gépészmérnökének, Kovácsházy Ernőnek (később a Ganz-Mávag főkonstruktőre) fia írta meg.

A könyv megpróbálja megválaszolni a kérdést: Melyik a legjobb nehéz harckocsi? A kötet szerint az M-26, az ISZ-2, a szovjet ISZ-3-, valamint a német Párduc II. (amely végül soha nem épült meg) a legideálisabbak. Az utolsó fejezetben Mattheidesz Konrád fotógyűjteményét csodálhatjuk meg.