A vegyész hadügyminiszter

Sok helyen olvashatjuk Görgei Artúr nevét Y-nal írva (Görgey). Melyik az elfogadott?

A történészek között még nem zárult le teljesen a vita, de most az az elfogadott, hogy Görgei 1848. márciusi forradalomig nemesi y-nal írta a nevét, majd öccse, Görgei István példájára ő is i betűre váltott, majd ennél az alaknál is maradt élete végéig.

Hogyan lett Görgei Artúr vegyész?

Görgei gyerekkorától érdeklődött a reál tantárgyak iránt, azonban a család nehéz anyagi helyzete miatt kényszerűségből katonának állt. Édesapja halála után főhadnagyként leszerelt, majd 1845-től a prágai Károly Egyetemen kémiai tanulmányokat folytatott. Szakdolgozati témája a kókuszdióolaj folyékony-szilárd zsírsavainak elkülönítése volt, maga is felfedezett erre egy módszert. Tudományos munkája több szaklapban is elismerést kapott, mentora, Josef Redtenbacher professzor pedig maga mellé vette gyakornoknak, és ösztöndíjat is biztosított számára. Redtenbacher professzornál nevelőnőként dolgozott egy Adéle Aubouin nevű francia lány, aki ekkor ismerte meg Görgeit. 1848. március 29-én, a prágai evangélikus templomban házasságot kötöttek. Az ifjú pár ezt követően Toporcra, a családi birtokra utazott, itt töltötték első közös heteiket is. Görgei megpályázott egy kémiatanári állást a pesti egyetemen, azonban nem vették fel, ezután döntött úgy, hogy újból angyalbőrbe bújik.

Több jeles esemény is kapcsolódik Görgei nevéhez. Melyek tették ismertté hadvezérként?

Görgei Artúr katonai pályafutása 1848 júniusában indult újra. Ekkor kezdődött az első tíz magyar honvédzászlóalj szervezése. Ő is jelentkezett, így kezdett szolgálni az 5. honvédzászlóaljnál Győrben századosként, de nem maradt ott sokáig. Hamar elkerült Batthyány Lajos katonai irodájába, mint titkár. 1848. augusztus végén Batthyány létrehozott négy kerületi tábort az újonnan megalakított önkéntes mozgó nemzetőrség számára. A szolnoki tábor élére Görgeit nevezte ki parancsnoknak őrnagyi rendfokozatban. Részt vett a szabadságharc első nagyobb sikeres hadműveleteiben, aminek köszönhetően szépen haladt felfelé a ranglétrán. A schwechati csatában a magyar hadsereg egyik dandárparancsnoka volt ezredesként. 1848. november elsejétől vezérőrnagyi rendfokozatban a feldunai hadsereg parancsnoka lett. A téli visszavonulás alatt 1849. január 5-én kiadott egy híres proklamációt. Ebben a váci nyilatkozatban egyértelművé tette, hogy a hadsereg továbbra is az áprilisi törvényekért harcol, de csak a hadügyminisztériumon keresztül érkező, a katonai szakmai követelményeknek megfelelő utasításokat hajtja végre. Magyarán szólva, ki akarta zárni a politikai vezetés közvetlen, sokszor szakmaiatlan beavatkozását a hadműveletekbe. Ezen összekülönböztek Kossuth Lajos elnökkel, ezért a kormány 1849 februárjában Henryk Dembińskit nevezte ki fővezérnek. A kétbalkezes lengyel tábornok és Görgei együttműködési kísérlete azonban hamar kudarcba fulladt. 1849. február végén, amikor Dembiński elvesztette a kápolnai csatát, Szemere Bertalan kormánybiztos leváltotta őt a sereg éléről. Március 30-tól végül Görgei Artúr lett a fősereg parancsnoka. Ezt követően a tavaszi hadjárattal sikerült az ország középső részét felszabadítania a császári csapatoktól, amit aztán 1849. május 21-én Buda várának visszafoglalásával koronázott meg. A 17 napos ostromot követően Görgei - a fősereg parancsnoksága mellett - átvette a hadügyminisztérium igazgatását is. Május 22-én kinevezték altábornaggyá, és megkapta a Magyar Katonai Érdemrend I. osztályát, amit azonban nem fogadott el. Az 1849. évi nyári hadjáratban is megtette, amit tudott, és a kormány által kijelölt összpontosítási helyre is csak ő ért oda csapataival, míg a többi sereg nem.

Görgeit korábban érte pár csapás, de nyíltan sosem adott hangot érzelmeinek. Azonban a világosi fegyverletételnél mégis megmutatkozott személyiségének ezen oldala is. Minek volt ez köszönhető?

Görgei pályafutása alatt a világosi fegyverletétel volt az a pont, amikor a tekintélyt parancsoló hadvezér megmutatta a „nagyvilágnak” érzelmes oldalát. Korábbi csapások – így édesanyja korai halála, nélkülözésekkel teli fiatalkora, májbetegsége, felesége vetélése – következtében megedződött a lelke is. A harcok során sosem fedte fel gyengeségeit. 1849. augusztus 13-án a magyar fősereg Világos mellett, a szőlősi mezőn feltétel nélkül letette a fegyvert az orosz – és nem a császári-királyi csapatok előtt. Azt jelezték ezzel a nemzetközi közvéleménynek, hogy Magyarország csak amiatt kapitulált, mert túlerőben volt a két nagyhatalom, nem pedig azért, mert feladta volna azokat az elveket, amelyekért 1848-ban harcba szálltak. Görgei úgy sejtette, hogy ezért az ő feje fog hullani, de mindvégig tartotta magában és társaiban a lelket. Akkor öntötték el végleg az érzelmek, amikor utoljára ellovagolt a III. hadtest katonái előtt – akik többségükben ugyan ellenezték a fegyverletételt, de hűek maradtak Görgeihez –, ők pedig kórusban zengték, hogy „Éljen Görgei!”. Ekkor a hadvezér lova nyakára hajtotta a fejét, hogy társai ne lássák a könnyeit.

Korábban, 1990 előtt az volt a hivatalos vélemény, hogy Görgei áruló volt, most már az, hogy hős. Miért alakult ki az áruló-mítosz?

Kossuth Lajos 1849. szeptember 12-én írta meg vidini levelét, amelyben az 1848-49-es szabadságharc bukásának legfőbb okaként Görgei Artúr árulását nevezte meg. Ahogy Kossuth fogalmazott: „Szegény szerencsétlen hazánk elesett. Elesett nem ellenségeink ereje, hanem árulás s alávalóság által. Ó, hogy ezt megértem, s mégsem szabad meghalnom. Görgeit felemeltem a porból, hogy magának örök dicsőséget, hazájának szabadságot szerezzen. És ő a hazának gyáván hóhérjává lőn.” A vidini levelet Magyarországon csak 1849 decemberében ismerhette meg a nagyközönség a Pesti Hírlapból, azonban addigra már egy bogyiszlói népdal is született az árulónak vélt Görgeiről. „Verd meg Isten azt a Görgeyt / Még ahová temették is; / Ebek nyalják fel annak vérét, / Mért adta fel a magyarok erejét”. A közvélemény képtelen volt elfogadni, hogy annyi erőfeszítés és siker ellenére a szabadságharc végül mégis vereséggel, illetve egy igencsak véres megtorlással végződött, ez képezte az árulási vád alapját. Nem a két ellenséges nagyhatalom, az Osztrák Császárság és az Orosz Birodalom két és félszeres túlerőben lévő hadseregeit okolták, hanem az azoknak az észszerűség határáig ellenálló magyar hadvezért. Erre a vádra már csak ráerősített, hogy Miklós cár kívánságára Görgei amnesztiában részesült, míg tábornoktársait Aradon kivégezték. Kossuthnak pedig további politikai elképzelései miatt jól jött egy „bűnbak”, akire átháríthatta saját felelősségét a bukásban.

Görgeit a fegyverletétel után feleségével együtt száműzték Ausztriába, Klagenfurtba. Itt gyógyult meg a korábban szerzett súlyos fejsérülése is. Pénzszűkében mérnökként szeretett volna elhelyezkedni, alkalmazták is volna, de az osztrák szervek mindig megakadályozták. 1850-ben megszületett lánya, Berta, 1855-ben pedig fia, Kornél is. A családapa Görgei azonban továbbra sem talált munkát, így kérte az osztrák császári hatóságot, hogy vagy állítsák bíróság elé, vagy adjanak neki megélhetésre valót. Ezután némi kegydíjban részesült, de ez minimális volt. Ebben az időszakban írta a „Mein Leben und Wirken in Ungarn in den Jahren 1848 und 1849” című könyvét, melynek kiadásából szeretett volna valamennyit hozzátenni a családi kasszához. Mellette természetbúvárkodással is foglalatoskodott. 1858-ban elköltözött Viktringbe, Klagenfurt mellé, azonban továbbra sem kapott munkát. Hazatérni csak a kiegyezés után, 1867-ben tudott, de itthon közellenségnek számított, így igazán sehol sem alkalmazták. A rákényszerített „árul-szerep” deformálta az életét is: megromlott a viszonya gyermekeivel, különvált feleségétől. 1883-tól a magyar kormány titokban segélyt biztosított számára. Végül öccse, Görgei István háztartásában lakott és tevékenykedett Budapesten, illetve Visegrádon. Visszavonultan élt, míg 1916. május 21-én, 98 évesen Budapesten meg nem halt.

Milyen hadvezér volt Görgei?

Ebben a korban mindenkit Napóleon császárhoz, a zseniális francia hadvezérhez hasonlítottak, az ő hadvezetése volt a példa. Görgeinek nem volt háborús hadvezetői tapasztalata. Másokkal szembeni előnye abból származott, hogy 1832-től 1845-ig tartó katonáskodása alatt mind a gyalogos, mind pedig a lovas szolgálatot megismerte, a tullni utászakadémián műszaki, míg a Nemesi Testőrségnél vezérkari tanulmányokat folytatott. A reál tárgyak iránti szenvedélyének köszönhetően realisztikusan tudott gondolkodni, ami későbbi hadvezetése során segítségére is vált. Aszkétikus életvitele megedzette testét és lelkét is. Szolgálatteljesítés közben pontos, fegyelmezett, figyelmes, határozott és szigorú volt. A szabadságharc folyamán fokozatosan emelkedett a ranglétrán, egyre nagyobb haderőt vezényelve. Kiváló szervező- és jó emberismerő képességgel áldotta meg a sors, így mindig a megfelelő szakembereket tudta kiválasztani maga köré, ezzel kiváló táborkart alakítva. Görgeinek, ahogy a korban mondták, megvolt a „hadvezéri szemmértéke”, azaz mindig meglátta egy csatában vagy hadműveletben a döntő pillanatot, és ennek megfelelően cselekedett. És nem utolsósorban, mindig nagyon odafigyelt és gondoskodott a katonáiról, sosem kockáztatta feleslegesen az életüket.

A legtöbb hadvezérnek általában vannak híres mondásai. Görgei is közéjük tartozik?

Több híres mondás is született a tollából, de mindegyikben inkább lekicsinyelte magát. Gyakran emlegette „újonc tehetségét”, Mikszáth Kálmánnak pedig, amikor megkérdezte, hogy miben mutatkozott meg katonai zsenialitása, így nyilatkozott: „Nem volt énbennem semmi katonai zseni. Az csak mese, magyar legenda, mint annyi más. Rendet tartottam a katonáim között, ez az egész, és a fickók derekasan viselték magukat néhányszor. A többi lárifári.” Ez azonban erős túlzás: valójában a 19. század közepének legnagyobb magyar hadvezérét tisztelhetjük benne.