A zenepavilonok aranykora

A Városligetben felpezsdült a zenei élet

A Városliget történelmében nagy hangsúlyt kapott a zenei élet. A korzózás közbeni szabadtéri zenehallgatás nagyon sok embert vonzott a parkokba, ligetekbe. Azonban a Városligetben csak az Országos Állandó Kiállításra, 1885-re építettek először zenepavilont. Az építményt az Iparcsarnok (később itt állt a Petőfi Csarnok) előtti sétányra emelték. A zenepavilonokból katonazenekarok szolgáltatták a talpalávalót. A fél évig nyitva tartó kiállítás óriási tömegeket vonzott az Iparcsarnok területére, ahol az előtte kialakított, szökőkúttal díszített sétányon és a zenepavilon körül hatalmas volt a pezsgés.

Az első zenepavilon 1896-ban, a millenniumi Ezredéves Kiállításon újból fontos szerepet kapott. A kiállítás egyik útvonala az Iparcsarnok előtti térbe torkollott. Itt állt a felújított zenepavilon is, ahol minden nap délután négy órától este tízig negyvenhárom tagú katonazenekar játszott. A korabeli krónikás így írt az itt zajló életről: „Este kigyúltak a villamos ívlámpák, ezüstös fényt és világosságot terjesztve, s az Iparcsarnok előtti nagy sétányon kifejlődött a korzó, mellyel csak a nápolyi esték vetekedhetnek. Zeneszónál, a szivárványfényben pompázó fontaine lumineuse mellett találkozót ad Budapest a vidéknek.”

Az Ezredéves Kiállítás záróünnepségét 1896. november 3-án tartották. Ekkor újra megtelt a sétány emberekkel, akik kíváncsi tekintetükkel és zeneszeretetükkel várták, míg fellobbant a szökőkút színes pompája és a katonazenekarok eljátszották Rákóczi- és Klapka-indulóját, amikoris este kilenc órakor kitessékelték a megjelenteket a térről. Az Ezredéves Kiállítás ugyan bezárt, de a zenepavilon az Iparcsarnoknál a következő fél évszázadban is használatban maradt.

Ős-Budavára, a török kort idéző szórakoztató negyed

Az Ezredéves Kiállítás szomszédságában (nagyjából az egykori Vidámpark helyén) a honfoglalás emlékére, török kort idéző szórakoztató negyedet emeltek. Ős-Budavárában naponta volt tűzijáték, a tereken zenekarok léptek fel, de működött itt még mecset is, mohamedán istentisztelettel. Naponta átlagosan 20 ezer ember kereste fel a mulatókomplexumot, igaz többen is támadták a mulatóhelyeket a hölgyek nem megfelelő öltözéke miatt.

Egy 1899-es Népszava cikkben ezt olvashatjuk: „Hangjuk ugyan kétségbe ejtően kellemetlen, de a mélyen kivágott ruhák és a kellő időben legmagasabbra felemelt szoknya, a kaczérul villogó festék bőségesen pótolják az éneklés képességét.” A szórakoztatónegyed életében is meghatározó szerepet töltött be a zene, több zenepavilont is emeltek. Építettek egy keleti stílusú központi zenecsarnokot is, ahol - a korabeli török dallamok mellett - Tinódi Lantos Sebestyén, Lavotta János, Bihari János művei, valamint régi magyar operák részletei csendültek fel.

„A Rádióról huszonnégyben feljegyezhették, hogy az Állatkertből sugározta az első koncertjét.”

A huszadik század elejére a Városliget egész Budapest legnépszerűbb szórakoztatóközpontjává lett. Mindenhol katonazenekarok és cigányzenészek fújták a muzsikát. A Városligetbe épített Budapest Központi Általános Tejcsarnok Rt. egyik kioszkjának kerthelyiségében, a Wampetics vendéglő kertjében (1910-től Gundel Károly működtette), valamint az állatkertben is állt egy-egy zenepavilon. 1912-ben, az állatkert átalakítása során a tó mellett olyan zenepavilont építettek, amely a következő évtizedekben több száz komolyzenei hangversenynek adott otthont. A koncertek repertoárjában klasszikus zenekari művek, népszerű opera- és operettrészletek szerepeltek. Az állatkerti szimfonikusok az első világháború végére feloszlottak, helyükre az 1923-ban megalakult Székesfővárosi Zenekar lépett. A formációt Bor Dezső dirigálta, aki korábban 1914 szeptemberében bevonult és a háború négy éve alatt katonazenészként szolgált, mind az orosz, mind az olasz fronton. Az állatkerti hangversenyek a húszas évek közepén, a Magyar Rádió élő közvetítéseinek köszönhetően országszerte népszerűvé váltak, még az LGT együttes ismert slágerében is ezt idézik: „a Rádióról huszonnégyben feljegyezhették, hogy az Állatkertből sugározta az első koncertjét.”

A zenepavilonok egészen a második világháborúig szórakoztatták a közönséget, ekkor azonban a két legfontosabbat, az Iparcsarnok előttit és az állatkertit lebombázták. A háború után az állatkertben zenepavilon helyett szabadtéri színpadot építettek. Később azonban, mivel nem volt gazdaságos, leállították a zenei előadásokat is. A zenepavilonok aranykora lezárult, a ligeti térzene hosszú időre elnémult.