Afganisztánban nem érdemes betegnek lenni…

A betegek a kórházi ellátásért 40 afgánit azaz 170 forintot fizetnek naponta, amiben az étkeztetés nincs benne – minden beteg úgy oldja meg, ahogy tudja. Természetesen külön kórtermekben vannak a férfiak és a nők, utóbbiakkal vannak a gyerekek. Sőt, ha a gyermek benn van a kórházban az anyának is vele kell maradnia. A kórtermekben az ágyon utcai ruhában fekszenek, a nők burkában. Az épületen belül ezért azt is nehézkes megmondani, hogy ki az ápolónő és ki a beteg. Kérdéses, vannak-e egyáltalán szakképzett ápolónők. Az orvosok fehér köpenyt hordanak, ám csak férfi orvosok vannak a kórházban. A Tartományi kórház valamivel jobban felszerelt, mint a Textilgyári, de mind a kettőben hatalmas hiányosságokat lehet felfedezni.

Elsőként megemlíteném a Textil kórházat, amelyre már igencsak ráférne a felújítás. A kórtermek berendezése egyszerű: ágyak, rajtuk egy-egy matrac esetleg lepedő, párna és egy takaró. Ezzel nem is lenne semmi gond, ha ezeket minden beteg után tisztíttatnák és fertőtleníttetnék, ám ez sajnos nincs így. Az épületet a kórtermekkel és műtővel együtt nem tudják fertőtleníteni, mert nincs fertőtlenítőszerük hozzá. A kórház műtőjében egy régi, majd hatvan éves műtőasztal áll, ezen kívül még egy lámpa, és az asztalon a műtéthez szükséges eszközök – letakarva egy koszos ronggyal. Belegondolni is rossz, hogy ebben a helyiségben végzik a műtéteket, ahol még altató berendezés sincs. De nincs például EKG-juk sem, és hosszasan lehetne sorolni mi minden hiányzik a műtőből, a kórtermekből.

A tartományi kórház tisztábbnak és felszereltebbnek tűnik. Itt tudnak például hasi ultrahangot, röntgent és EKG-t készíteni. Ebben a kórházban is hiány a steril ágynemű, a műtőben nincs lélegeztető berendezés.
A két kórház fűtését fával oldják meg, a kórtermekben dobkályhák vannak. Áram és víz minden fontosabb helyiségben van, de az épületek nem rendelkeznek tisztálkodó helyiségekkel. Az ágyakba egymás után fekszenek be a betegek, nincsenek elkülönítve a fertőzők a többiektől, emiatt sorra fertőzik egymást.

Nagyon sok a tartományban a TBC-s beteg, akiket gyógyszer hiányában csak kis százalékban tudnak kezelni, nincs röntgenkészülék (mellkasröntgen), amivel sokkal gyorsabban és pontosabban meg tudnák állapítani a beteg állapotát.

A kórházaknak nagy szükségük lenne sterilizáló berendezésre, röntgenkészülékekre, ultrahangkészülékekre, gyógyszerekre, antibiotikumra, gyermektápszerre – mivel a gyermekek alultápláltak -, inkubátorra, ágyneműre, fertőtlenítőszerre, hosszasan lehetne sorolni a listát mi minden kellene ahhoz, hogy a csecsemő- és gyermekhalandóság valamint a fertőző betegségek száma csökkenthető legyen.

Afganisztánban orvosképzés Kabulban van, de arról nincs tudomásunk, hogy ápolónőket képeznek-e valahol az ország területén. Az orvosok egy része itt tanult az országban, másik része viszont Pakisztánba megy annak érdekében, hogy minél jobb orvos váljék belőle.

Fotók: : Dr. Struba Anna orvos ezredes,
Dr. Tarnóczi Richárd ezredes