Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Afganisztáni tavaszköszöntő

Szöveg: Szerencse Renáta |  2008. március 25. 11:21

Afganisztánban idén még csak a 1387-et írunk, ráadásul csak nemrég köszöntött be az újév. Az iszlám időszámítás kezdete a hidzsra éve, vagyis az a nevezetes esemény, amikor Mohamed próféta követőivel együtt Mekkából Medinába helyezte át székhelyét. Ez a kulcsfontosságú dátum a Krisztus születése utáni 622. esztendő.

A muszlim év 354 napból áll, ami így évente 11 nappal tolódik el a 365 napos nyugati kalendáriumhoz képest. Akárcsak a nyugati év, a muszlim év is 12 hónapra oszlik, melyek 29 vagy 30 naposak. A napok pedig nem éjfélkor, hanem napnyugtakor végződnek, illetve kezdődnek.

Az év első napja egyben a tavasz beköszöntése is. Ezt az

1595874623
ünnepet az iszlám vallásban nauroznak, azaz tavaszköszöntőnek nevezik. A tavasz szimbóluma a természet újjászületésének, a megújulásnak, egyben a lélek megtisztulásának is. Ekkor a helyiek új ruhát öltenek, a lányok a kezüket virágmintákkal díszítik.

Az ünnepi készülődés már napokkal az újév előtt megkezdődik, amelynek elmaradhatatlan kelléke a sütés-főzés, a tradicionális ételek elkészítése, és persze a tavaszi nagytakarítás.

Az afgánok ekkor megújítják emberi kapcsolataikat is: a két hetes ünnep alatt meglátogatják szeretteiket, barátaikat. Hagyomány szerint közösen asztalhoz ülnek, ahol süteményeket, szárított gyümölcsöket és mogyoróféleségeket tálalnak fel, majd kisebb ajándékokat adnak át egymásnak. A tavaszi napsugár kirándulásra csábítja a város lakóit a környező hegyekbe, ahol a családok együtt, barátaik társaságában elfogyasztják az elcsomagolt friss tavaszi ételt. Sokan hisznek abban, hogy az ember amit tesz az újév első napján, az fog történni a többi napon is. Ezért ezek a napok békében és szeretetben telnek, ekkor még a haragosok is szívből kiengesztelődnek egymással.

A táborban dolgozó afgánok számára az ünnepnapok is munkanapok voltak. Lélekben persze mi is velük együtt ünnepeltünk, hiszen a táborból jól láthattuk, ahogy a helybéliek felmennek a hegyekbe, és vidáman ünnepelnek.