Akiknek kevés esélyük volt a túlélésre

A szentmisén a kis templom padsorait a helybeli lakosok mellet hivatásos és szerződéses katonák töltötték meg. A misét celebráló Szécsi Ferenc a szentbeszédében XVI. Benedek pápa szavait idézte, amit a szentatya január elsején a béke világnapján küldött a nemzeteknek.

 A misét követően a résztvevők a templomkertbe mentek és a hideg idő ellenére részt vettek az ünnepi megemlékezés másik részében.

A himnusz alatt meggyújtották a máglyát, ami a II. világháborúban elesett katonákra emlékeztette a résztvevőket.

Az ünnepi beszédet Szűcs Pál mérnökezredes az MH 54. Légtérellenőrző Ezred parancsnoka mondott.

Beszédében kiemelte, hogy ez a dátum a magyar történelemben nagy jelentőséggel bír. Nagyon sok magyar katona halt meg a háborúban és még a mai napig ismeretlen a valós áldozatok száma. A második magyar hadseregnek a Don kanyarban egy 208 kilométeres szakaszt kellett védenie. Ez a hadsereg mind fegyverzetében, mind az öltözetében alkalmatlan volt ennek a feladatnak az ellátására és a mínusz 30-35 fokos hideg is kíméletlen volt a katonáinkkal szemben.

A szovjet hadsereg fegyverzetben, létszámban is túlerőben volt, már az első támadás során, január 12-én áttörték a védelmi vonalunkat és több mint tíz kilométeres éket vágtak a német-magyar védelmi rendszerbe. Sokan maradtak ott a Don kanyarban és fekszenek névtelen, vagy tömegsírokban. Ezeknek a katonáknak az emlékére gyújtanak évente az ország több településén tüzeket, azért hogy a tüzeknek egy-egy pattanása, egy-egy magyar katona emlékét idézze fel.

Az ünnepi beszédet követően Balatonfűzfő vegyes énekkara korabeli dalokkal idézte fel az akkor élők érzéseit, gondolatait.

Az ünnepség végén a résztvevő katonai, polgári és egyházi vezetők és a társadalmi szervezetek képviselői koszorúkat helyeztek el a templom falán lévő emléktáblánál.

A szózat eléneklését követően a rendezvény szervezői, a takarodó dallamaival búcsúztatták a doni magyar katonákat.