Amikor Törökország kiszorult Európából

Bilaterális szerződések útján jött létre Szerbia, Bulgária, Montenegró és Görögország között egy katonai szövetség, a Balkáni Liga. A nagyhatalmak közül az Orosz Birodalom támogatta leginkább törekvéseiket, elsősorban Szerbia tengerhez való kijutását. Mivel segítette a szövetség létrejöttét is, a balkáni államok a háború utáni esetleges területi vitáik rendezését is orosz közvetítéssel tervezték elsimítani.

A balkáni erők kétszeres túlerőben voltak, a törökök viszont nem tudták erőiket összevonni és utánpótlási vonalaik sem voltak biztosítva, így több fronton érte őket a támadás. A legerősebb szárazföldi erő a bolgár volt, a görögöknek pedig a jól kiépített haditengerészetük jelentett előnyt. A szövetség Achilles-ina viszont a bizalomhiány volt. Mivel az etnikai sokszínűség az egész térséget jellemezte, a nacionalizmus szelleme miatt egymással szemben is voltak területi követeléseik. Ezért nem egyeztették haditerveiket és sokszor egymással versenyezve igyekeztek egy adott ponton legyőzni az ellenséget.

1912 decemberére már szinte biztos volt, hogy a háborúból az Oszmán Birodalom kerül ki vesztes félként, ezért a hónap közepétől elkezdődött a londoni nagyköveti konferencia. A nagyhatalmi tárgyalássorozat elsődleges célja a békekötés és a későbbi londoni egyezmény előkészítése volt. Már megindult az egyezkedés a területi kérdésekről és a béke feltételeiről, amikor 1913 januárjában Enver pasa egy puccs után megszerezte a hatalmat Konstantinápolyban és felrúgva a fegyverszünetet újabb támadásba kezdett, ami vereségek további sorozatát vonta maga után. Végül 1913. május 30-én köttetett meg az a londoni béke, amely sikeresen lezárta a háborút.

A tárgyalásokra a háborúban érintett felek, illetve a harcok alatt függetlenségét kikiáltó Albánia küldhetett ugyan delegációt, de ténylegesen nem volt beleszólásuk egyetlen kérdésbe sem, a döntéseknél csak a nagyhatalmak érdekei érvényesültek. A legégetőbb problémát az új állam elismerésének lehetősége jelentette, hiszen ez alapjaiban határozta meg, hogy mennyiben teljesültek a balkáni államok területi követelései. Szembe kerülve az Orosz Birodalommal és Franciaországgal, Olaszország mellett az Osztrák-Magyar Monarchia volt az ügy legjelentősebb támogatója, mert a lehető legnagyobb mértékben próbálta megakadályozni a szerb területnövekedést a térségben.

A viták eredménye Albánia, mint független állam létrejöttét eredményezte, ezzel véglegesen elvágva Szerbiát a tengertől. A Szandzsákot Szerbia és Montenegró, Macedóniát pedig három állam között (Szerbia, Bulgária és Görögország) osztották fel. Mivel egyik állam expanziós igényeit sem sikerült a békeszerződésnek kielégítenie, nem meglepő, hogy Bulgária már júniusban korábbi szövetségesei ellen fordult, kirobbantva a második Balkán-háborút.