Amikor Törökország kiszorult Európából
Szöveg: Bányász Eszter | Fotó: illusztráció |  2022. október 8. 10:07110 évvel ezelőtt, október 8-án robbant ki Montenegró hadüzenetével az első Balkán-háború. A nemzetállamok legfőbb célja a területszerzés volt, mégpedig az Oszmán Birodalom rovására. A harci cselekmények legfontosabb előzménye az 1911-es olasz-török háború volt, amely Olaszország elsöprő győzelmével zárult, ezzel felborítva az egyensúlyt a nemzetközi rendszerben és bátorítva a többi államot a fellépésre.
![bolgárok támadása törökök ellen](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/634029ee2b8aa930734526.jpg)
Bilaterális szerződések útján jött létre Szerbia, Bulgária, Montenegró és Görögország között egy katonai szövetség, a Balkáni Liga. A nagyhatalmak közül az Orosz Birodalom támogatta leginkább törekvéseiket, elsősorban Szerbia tengerhez való kijutását. Mivel segítette a szövetség létrejöttét is, a balkáni államok a háború utáni esetleges területi vitáik rendezését is orosz közvetítéssel tervezték elsimítani.
A balkáni erők kétszeres túlerőben voltak, a törökök viszont nem tudták erőiket összevonni és utánpótlási vonalaik sem voltak biztosítva, így több fronton érte őket a támadás. A legerősebb szárazföldi erő a bolgár volt, a görögöknek pedig a jól kiépített haditengerészetük jelentett előnyt. A szövetség Achilles-ina viszont a bizalomhiány volt. Mivel az etnikai sokszínűség az egész térséget jellemezte, a nacionalizmus szelleme miatt egymással szemben is voltak területi követeléseik. Ezért nem egyeztették haditerveiket és sokszor egymással versenyezve igyekeztek egy adott ponton legyőzni az ellenséget.
![a felek ábrázolva](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/63402a36af235380685049.jpg)
1912 decemberére már szinte biztos volt, hogy a háborúból az Oszmán Birodalom kerül ki vesztes félként, ezért a hónap közepétől elkezdődött a londoni nagyköveti konferencia. A nagyhatalmi tárgyalássorozat elsődleges célja a békekötés és a későbbi londoni egyezmény előkészítése volt. Már megindult az egyezkedés a területi kérdésekről és a béke feltételeiről, amikor 1913 januárjában Enver pasa egy puccs után megszerezte a hatalmat Konstantinápolyban és felrúgva a fegyverszünetet újabb támadásba kezdett, ami vereségek további sorozatát vonta maga után. Végül 1913. május 30-én köttetett meg az a londoni béke, amely sikeresen lezárta a háborút.
A tárgyalásokra a háborúban érintett felek, illetve a harcok alatt függetlenségét kikiáltó Albánia küldhetett ugyan delegációt, de ténylegesen nem volt beleszólásuk egyetlen kérdésbe sem, a döntéseknél csak a nagyhatalmak érdekei érvényesültek. A legégetőbb problémát az új állam elismerésének lehetősége jelentette, hiszen ez alapjaiban határozta meg, hogy mennyiben teljesültek a balkáni államok területi követelései. Szembe kerülve az Orosz Birodalommal és Franciaországgal, Olaszország mellett az Osztrák-Magyar Monarchia volt az ügy legjelentősebb támogatója, mert a lehető legnagyobb mértékben próbálta megakadályozni a szerb területnövekedést a térségben.
![elso balkan haboru](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/63402b1c5fbf3842723932.jpg)
A viták eredménye Albánia, mint független állam létrejöttét eredményezte, ezzel véglegesen elvágva Szerbiát a tengertől. A Szandzsákot Szerbia és Montenegró, Macedóniát pedig három állam között (Szerbia, Bulgária és Görögország) osztották fel. Mivel egyik állam expanziós igényeit sem sikerült a békeszerződésnek kielégítenie, nem meglepő, hogy Bulgária már júniusban korábbi szövetségesei ellen fordult, kirobbantva a második Balkán-háborút.