Az első búvár – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Több mint negyedszázada oktatja a búvár beosztásokba jelentkező katonákat, koordinálja az osztályos fokozatokba soroló tanfolyamokat Márton Róbert főtörzsőrmester. A Magyar Honvédségben egyedüliként C fokozatú búvároktatói képzettséggel rendelkező altiszt a jelenleg szolgálatot teljesítő valamennyi aktív katonabúvár kiképzésében részt vett.

– Eredetileg nyomdásznak készültem, Szegeden magasnyomó-gépmesteri végzettséget szereztem. Fiatal koromban nagyon sok sportot kipróbáltam, de a medencéhez mindig visszatértem, tiszai gyerekként ugyanis a „vízben nőttem fel”. Versenyszerűen úsztam, a megyei viadalokon a dobogó valamelyik fokára szinte mindig felállhattam. Tudtam, hogy a sorkatonaságot nem kerülhetem el, amikor pedig ez a téma felmerült, szinte valamennyi barátom azt javasolta, hogy próbáljak a búvárok közé bekerülni. Szerintük ugyanis úgy könnyebben átvészelem majd azt az egy évet. Megfogadtam a tanácsukat, és még a behívóparancs kézhezvétele előtt a Szentesi Honvéd Búvár Egyesületnél elvégeztem egy búvár-alaptanfolyamot, majd nemzetközi minősítést is szereztem. A taktika bevált: katonabúvár lettem a szentesi alakulatnál. A beilleszkedésben sok segítséget kaptam volt egyesületi oktatómtól, Szűcs Istvántól, aki – akkor még zászlósként – a bevonulást követően a kiképzőm lett. Óriási szakmai tapasztalattal rendelkező, kiváló kollégákkal, bajtársias, baráti közösségben dolgozhattam. Remekül éreztem magam sorkatonaként, hiszen az volt a munkám, ami civilben a hobbim. Eszembe sem jutott, hogy vágjam a centit, sőt 1994-ben, a leszerelésem előtt fél évvel jelentettem elöljáróimnak, hogy szeretnék továbbszolgálatot vállalni. Kiképzőbúvárként (szakaszvezetői rendfokozattal) pályakezdő tiszthelyetteseket is oktattam, altisztként pedig a jelenlegi ezredparancsnokomnak, Antal László ezredesnek is az egyik kiképzője voltam – emlékszik vissza a kezdetekre Márton Róbert.

További részletek a Magyar Honvéd magazin október 16-án megjelenő számában!