„Azért a víz az úr!”

Szöveg: Dr. Varga József | 2010. június 9. 11:04

A botcsinálta árvízi krónikásnak óhatatlanul a költő gondolatai jutottak eszébe, amikor az Észak-Magyarországi településeken haladt át, keresve az árvízi védekezésre kirendelt MH Központi Kiképző Bázis (MH KKB) katonáit.

Az M30-as autópályáról Sajópetrinél letérve már az első utcáknál láthatók a védekezés erőfeszítései. Homokzsákok mindenütt, elöntött utcák, udvarok, lázasan tevékenykedő vagy egykedvűen ődöngő, semmibe bámuló emberek. A máskor alig járt sokad rendű utak most árvízvédelmi járművekkel, forgalomszabályzó rendőrökkel vannak tele, de látható, hogy itt a közvetlen veszély már múlóban, inkább a károk következményeinek felszámolására készülnek az itt lakó emberek.

A következő faluban megtaláljuk katonáinkat. Sajóládon még nagy a baj. A település házai közé betört víz most árasztja el az udvarokat, házakat. A homokzsákokat csónakkal szállítják oda, ahol még van értelme. A katonák elmondták, hogy hajnali 6 órától védekeznek a Szabadság utcában. A kirendelt 195 katonából itt most 50-en védekeznek, de a szomszédos utcákban rendőrök, pénzügyőrök, töltik, rakják a zsákokat a víz útjába, együtt a helybeliekkel. Mint mondják, legalább este 6-ig lesznek itt, a többit majd meglátják. Amikor további jó munkát köszöntéssel búcsúztam tőlük, egyikük némi szarkasztizmussal megjegyezte: víz és homok van bőven.

Tovább autózunk Szikszóra, ahol katonáink bázisa van a helyi Sportcsarnokban. Útközben áthaladtunk Alsózsolcán és Felsőzsolcán, ahol minden jelenség az árvízi védekezésre utal. A távolban a Sajó és Hernád összefolyásánál, mintha tenger lenne. Helikopterek emelnek irdatlan nagy homokzsákokat, hogy úját állják a korlátait áttörő áradatnak.
Szikszón viszont nincs sok nyoma a szomszédos településeken kialakult vészhelyzetnek. Az éppen ebédhez készülődő katonák sorakoznak a lakó, alvó, ebédlő helyül egyaránt szolgáló sportcsarnok küzdőterében a főzőedények előtt. Mint megtudtam, lebbencsleves és sólet a mai menü a debreceni alakulat szakácsainak jóvoltából, mert ők gondoskodnak a szentendrei katonák ellátásáról.

Nagy Attila alezredes az MH KKB Mecséri János Kiképző Osztály parancsnoka, vezeti az árvízi védekezésre kirendelt katonákat.

Elmondta, hogy június 4-én, pénteken délután kapta a parancsot, hogy este 10 órakor menetkész állapotban legyen 195 katonával. Az állomány az áprilisban, illetve májusban bevonult szerződéses legénységi állományúakból tevődik össze. Éjszaka érkeztek Szikszóba, ahol gyorsan elhelyezkedtek, s a polgármester segítségével a komfortérzeten is javítottak, ugyanis asztalokat és székeket is kaptak, hogy étkezni ne az tábori ágyon kelljen. A parancsnokok értik a dolgukat, fegyelemsértés, baleset nem történt a feszített munkavégzés és a szokatlan körülmények ellenére sem. Ebéd közben jött a hír: befejeződik a katonák küldetése, szerda reggel indulhatnak vissza Szentendrére.

Visszafelé ugyanaz a kép. Víz vagy az árvíz nyoma mindenütt. Igaza volt a költőnek. A legtöbbször sikeres védekezés ellenére a víz az úr.