Balkáni krétakör – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

A német vezérhez hasonlóan az olasz diktátor, Benito Mussolini is vérmes reményeket táplált a Balkánt illetően, ám úgy tűnt, a terveit nem válthatja valóra, mert azzal keresztezné Hitler szándékait. Albániát ugyan 1939 tavaszán annektálta, a katonai dicsőséget mégis másfelé kellett keresnie. De Görögország gyors és könnyű meghódításának lehetősége túl csábítónak bizonyult számára.

Nagyravágyó tervek

A Római Birodalom feltámasztásáról ábrándozó Duce 1940. október 28-ra tűzte ki a meglepetésszerű támadás dátumát, erről azonban elmulasztotta tájékoztatni a német szövetségest, nem véletlenül. Nehezményezte ugyanis, hogy a náci diktátor hódításairól, területfoglalásairól mindig csak utólag értesül, egyúttal szakítani akart a neki kijelölt vazallusi szereppel. Külügyminisztere, Galeazzo Ciano számára ekképp indokolt: „Hitler mindig kész helyzet elé állít. De most visszaadom neki a kölcsönt. Az újságokból fogja megtudni, hogy elfoglaltam Görögországot. Így majd helyreáll az egyensúly.” A Führer mindazonáltal megneszelhetett valamit a Duce terveiből, mert azonnali találkozót kért olasz partnerétől. Mussolini Firenzébe invitálta Hitlert, a megbeszélés időpontjának pedig október 28-át javasolta. Amikor vendége aznap reggel leszállt a vonatról, felszegett állal, diadaltól csillogó pillantással üdvözölte: „Führer, megindultunk! A győzedelmes olasz csapatok ma hajnalban átlépték a görög–albán határt!” Mussolini az összes beszámoló szerint nagyon élvezte, hogy borsot törhetett szövetségese orra alá, a kész tények elé állított Hitler azonban nem osztotta a Duce eufóriáját. Az olasz támadás ugyanis keresztülhúzta a Balkánra vonatkozó számításait, egyszersmind felszínre hozta a tengelyhatalmak politikai és katonai együttműködésében meglévő hiányosságokat.

További részletek a Magyar Honvéd magazin június 11-én megjelenő számában!