Csúcslelet került elő Mohácson

Bertók Gábor, a Janus Pannonius Múzeum igazgatója, a kutatás vezetője kérdésünkre elmondta: a Nemzeti Történelmi Emlékhelyen található III. számú tömegsír feltárása belátható időn belül befejeződik, az eddig feltárt körülbelül 250-300 csontváz közül korábban alsóruházathoz tartozó ruhakapcsok, ólomlövedékek, pénzérmék is előkerültek.

Ami igazán újdonságnak számít, az az októberben a tömegsírból előbukkant nyílhegy, amelyből eddig viszonylag keveset találtak a szakemberek. „További vizsgálatokra ugyan még szükség van ezzel kapcsolatban, de a kollégáknak az a benyomása, hogy a nyílhegy a közelben nyugvó csontváz combcsontját is megsértette, ennek nyomait majd a laboratóriumi vizsgálatok igazolhatják” – tette hozzá a múzeumigazgató. A szakemberek emellett találtak egy kereszt, nap és holdábrázolással díszített bronzgyűrűt ujjcsonttal együtt, valamint egy nagyobb textilmaradvány is felszínre került.

Bertók Gábor elmondta azt is, a csontok részleges antropológiai vizsgálata már megkezdődött, az érdemi munka azonban csak az utolsó csontmaradvány felszedése után indulhat meg.

„A legalsó rétegekben lévő koponyák is össze vannak vagdosva, a rengeteg átvágott nyakcsigolya, állkapocs is brutális mészárlást feltételez. Tudjuk, hogy a csata utáni második napon a török táborban felsorakoztatták az egész hadsereget és nyilvános szultáni tanácsot tartottak. Az eseménysornak egy része az, hogy előhozatták a hadifoglyokat, és a nagy részüket, 1500-2000 főt kivégezték” – tudtuk meg a kutatásvezetőtől.

A szakember kérdésünkre úgy fogalmazott: tervben van a IV. számú tömegsír feltárása, hiszen ott a csontok szinte már a földfelszínen vannak, ezért azt mindenféleképpen fontos lenne feltárni, a vázakat megvizsgálni, és elkülöníteni egymástól. Azonban ez teljes mértékben finanszírozási kérdés.

„A cél az, hogy 2026-ban, a csata 500 éves évfordulóján ezeket a vázakat, akiket most kiemeltünk, megvizsgáltunk, kegyelettel visszatemessük ugyanerre a helyszínre, de már sírládákban, illetve egymástól elkülönítve” – tette hozzá.

Bertók Gábor kitért arra, hogy a Nemzeti Történelmi Emlékhelyen zajló kutatásokkal párhuzamosan a szakemberek Majs község határában keresik az 1526-os összecsapás központi helyét. Itt került elő annak a taplólakatos puskának a kakasa, amely a 16. század első harmadának meghatározó gyalogsági fegyvere volt. Brodarics István, II. Lajos kancellárja tudósított arról, hogy a csata legjelentősebb része egy általa Földvárnak nevezett faluban és annak környékén a török ágyúállások előtt folyt. Mikor a magyar lovasság támadása kifulladt, a megmaradt 4-6 ezer fős keresztény gyalogság – mivel nem tudott kitörni – ezen a helyen egy nagy négyszögbe rendeződött, így igyekezett az oszmán lovasság támadását kivédeni, azonban ezt a gyalogos négyszöget a janicsár lövészek sortüzeikkel felszámolták.

„A megtalált lövedékeket térképre rögzítettük, ezek szóródási képe pedig behatárolja azt a területet, ahol a tűzfegyverek használata történt. Eddigi ismereteink szerint ez döntötte el véglegesen a csatát. Ezt támasztják alá a további leletek is, golyóöntő forma, sarkantyútöredék, fokos, buzogány, lópatkók, nyílhegyek, Szulejmán aranypénzek” – közölte a kutatás részleteiről.

A területen valószínűsíthető tömegsírokkal kapcsolatban Bertók Gábor hangsúlyozta, a több ezer halottat azon a helyen temethették el, ahol elestek, a közösségi régészeti kutatások egyik célja pedig ezeknek a síroknak felderítése. „Ez eddig is nagyrészt civil összefogásból valósult meg, amely évek óta töretlen és nagyon sokat köszönhetünk neki. Példa erre az ausztrál haditengerészetnél szolgáló magyar barátunk, aki az összegyűjtött pénzéből talajradart vásárolt, hogy a hosszú szabadsága alatt segíthessen nekünk felmérni a területet” – mondta a múzeumigazgató.