Kapisztrán Szent János: a katonalelkészek védőszentje

Mint neve is részben mutatja, a katonalelkészek védőszentje Dél-Itáliában, Capestranoban született, 1386. június 24-én. Szülei világi pályára szánták, így közel tíz évig a perugiai egyetemen jogot hallgatott. Ezután László nápolyi király szolgálatába állt, aki kinevezte Perugia kormányzójává. Hivatali ideje alatt megszilárdította a rendet és felszámolta a korrupciót, mindeközben pedig eljegyzett egy tehetős családból származó grófkisasszonyt. 1416-ban háború dúlt Perugiában, ezért felkérték Kapisztrán Jánost, hogy közvetítsen a hadban álló felek között. Küldetése nem járt sikerrel, mivel félreértett üzenete következményeként börtönbe zárták.

A fogságban töltött hónapok és sikertelen szökési kísérlete fordulópontot jelentettek az életében: megtért, hívő lett. Kiszabadulásakor felbontotta az eljegyzését és belépett a ferences rendbe, ahol Szent Bernardin tanította. Kapisztrán János a rend obszerváns irányzatát képviselte, akik a ferences szabályzat minden egyes elemét betartották és hirdették a szigorú életvitel fontosságát. Vándor volt, utazásai során sokat prédikált. 1420-ban, diakónusként már önállóan szónokolt, majd 1425-ben pappá szentelték. Prédikációiban radikálisan fogalmazott, melynek hatására felhívta magára az inkvizíció figyelmét, ezért vizsgálódtak utána, majd eljárást is indítottak ellene. Közel negyven évig prédikált, minden nap egy órát, de nem volt ritka a három órán át tartó szónoklat sem. A prédikálásoknak köszönhetően rengetegen megkedvelték, ezért Kapisztrán Jánost fegyveres őrök kísérték, hogy megvédjék őt a buzgó rajongóktól.

Imádságos életet élt, prédikálásai mellett gyakran felkeresték, hogy bizalmas dolgokban adjon tanácsot, mert bölcs és imádságos embernek ismerték. Hamar felismerte az oszmánok előre nyomulásának veszélyét, ezért komolyan dolgozott azért, hogy a Német-Római Birodalom támogassa törekvéseit és segítse Magyarországot. Konstantinápoly elfoglalása után a pápa megbízta, hogy hozza létre a keresztény uralkodók egységét. Ennek érdekében részt vett az 1454-es frankfurti birodalmi gyűlésen, majd Magyarországra utazott. III. Callixtus pápa levelet írt neki, amiben keresztes sereg megszervezésére utasította. Kapisztránra nagy felelősség hárult, mivel az oszmán terjeszkedésnek már csak Magyarország tudott gátat szabni, ám ennek ellenére a toborzás kezdetben nem járt sikerrel, mivel a magyar elöljárók még 1456 tavaszán sem voltak hajlandóak tudomásul venni II. Mehmed fenyegető erejét.

Szilágyi Mihály és Hunyadi János mindössze a Délvidék erőforrásaiból tudta megszervezni Nándorfehérvár és a határ védelmét, így a Kapisztrán János toborozta keresztes haderő nélkülözhetetlen segítséget jelentett számukra, hiszen seregeiket egyesítve csakis így tudták kivívni a győzelmet.

Noha Kapisztrán János a nándorfehérvári diadallal sem érezte beteljesültnek küldetését, tevékenységét nem folytathatta, mert Hunyadi Jánoshoz hasonlóan ő is a pestisjárvány áldozata lett. Újváron temették el, földi maradványai elvesztek a háború alatt. 1969-ben jelölték ki október 23-át Kapisztrán János emléknapjává és II. János Pál pápa nevezte ki a tábori lelkészek védőszentjévé.