A közép-európai régió katonanemzete mi vagyunk

A tárca vezetője hangsúlyozta: az 1956-os forradalom és szabadságharc kezdetének évfordulóján érdemes emlékeznünk a magyarok szabadságvágyának erejére, amellyel a nép – egyfajta ősi, harcos vért feltámasztva – mindig le tudta vetni magáról a ráaggatott béklyókat. „Én ezt úgy nevezem, hogy katonanemzet vagyunk. Fegyverrel foglaltunk hazát és azzal is védtük meg” – mondta, majd rámutatott arra, hogy történelmünk szinte minden eleme köthető harccselekményhez, amelyekben gyakran aktív, támadó szerepet töltöttünk be.

A honvédelmi miniszter szerint a katonanemzeti lét olyan mély kulturális lenyomatot is hagyott bennünk, amely a jelen küzdelmeiben való helytálláshoz is erőt ad. Meglátása szerint hiába folyik gyors ütemű haderőfejlesztés hazánkban, hiába érkeznek folyamatosan az új eszközök, emellé elengedhetetlen, hogy a katonák felismerjék magukban az erőt és a harchoz szükséges bátorságot. „Mert a honvédelem elsősorban a lelki elszántságon múlik. A NATO szakzsargonjában is van erre egy szó, úgy hívják, hogy elrettentés” – fogalmazott.

„Rettenetesen fontosnak tartom azt, hogy megtaláljuk azt a lelki szálat, ami végigfut az egész magyar történelmen. Ez pedig az, hogy katonanemzet vagyunk” – hangsúlyozta Szalay-Bobrovniczky Kristóf, hozzátéve: jól példázzák ezt a harctéren szerzett érdemekért járó katonai kitüntetések, mint a Mária Terézia-rend, valamint az Arany Vitézségi Rend. Előbbit csupán 1200 katona kapta meg az egész Habsburg-birodalomban, hiszen elnyerhetőségének feltétele az volt, hogy egy katonai egységet irányító parancsnok saját kezdeményezéséből hajtson végre olyan sikeres haditettet, ami egy rész- vagy teljes győzelmet okozott a csatatéren. „Ehhez az összes huszárerényt, huszárvirtust szerepeltetni kellett” – utalt a bátorságra, az elszántságra és a magabiztosságra a tárca vezetője. Kiemelte: az 1200-ból 260 magyar ajkú volt, ami népességarány szerint – mivel a tisztikarnak csupán 5-10 százaléka volt magyar származású – felülreprezentáltságot mutat. „Ez a szám még inkább igaz az Arany Vitézségi Érem és az Ezüst Vitézségi Érem számára, amelyekből körülbelül ugyanannyit kapott a 14 magyar lovasezredben szolgáló legénység, mint a 47 többi, más ajkú legénység összesen a birodalmon belül” – tette hozzá.

A honvédelmi miniszter leszögezte: a közép-európai régió katonanemzete mi vagyunk, amelynek komoly nevelő, szellemi hatása is van. „Szerintem elkerülhetetlenül fontos, hogy a hadseregben szolgálók – legyenek azok hivatásosok vagy tartalékosok – felismerjék magukban azt, hogy ők egy nem akármilyen nemzet egyenruhás munkavállalói, hanem egy nagyon régi katonanemzet büszke harcosai, akik most ugyanazt folytatják, mint amit az őseik korábbi generációkban, nagy népvándorlásokban és európai, sőt világégésekben is folytattak.”

Szalay-Bobrovniczky Kristóf szerint a magyar kultúra is számtalan helyen tartalmazza ezt a szellemiséget és hordozza nemzeti harcaink katonai vonatkozását, amely így eljut a fiatalokhoz is. Ennek bizonyítéka az a 250 katona is, akik Önkéntes Katonai Szolgálatot vállalva október 15-én letették esküjüket. A honvédelmi miniszter hozzátette: ezt az üzenetet próbálja átadni a honvédelmi ismeretek válaszható tantárgy az iskolákban, illetve ezt közvetítik a nagy népszerűségnek örvendő honvédelmi táborok is. „Nagyon fontos az, hogy minél szélesebb körben elterjedjen és minél jobban megértsük, mi igenis egy katonanemzet vagyunk, és mi most vagyunk éppen az a generáció, aki ezt a láncot viszi tovább.”

A Kossuth Rádió „Gondolat-jel – a szabadságról” című, október 23-ai adása itt hallgatható meg.