Dr. Hende Csaba beszéde a hősi halott fogadásán
Szöveg: hm.gov.hu | 2010. augusztus 29. 15:59„Köszöntünk itthon. Fájdalommal köszöntünk itthon. Köszöntünk – bár most messze jársz. Átkeltél abba az ismeretlen tartományba, ahonnan még nem tért vissza senki.”
Tisztelt Hadnagy Asszony! Kedves Judit!
Köszöntünk itthon. Fájdalommal köszöntünk itthon. Köszöntünk – bár most messze jársz. Átkeltél abba az ismeretlen tartományba, ahonnan még nem tért vissza senki.
Tisztelt Hadnagy Asszony! Kedves Judit!
A honvéd élete a szolgálat. Szolgálat a hazáért. Ha kell: mindhalálig. Ez nem csak szó, hanem maga a valóság. Most újra szembesülünk ezzel.
Ez a hivatás egész embert kíván, feltétlen odaadást parancsol. Amikor honvéd lettél, amikor a honvédek közé léptél, megtanultad ezt: vállaltad az életüket, osztoztál a sorsukban. Része lettél annak a közösségnek, amely a szolgálat útját járja, a katona sorsát éli.
Most, hogy beteljesedett a sorsod, ők állnak körül, ők hordoznak.
Koporsódat a nemzet zászlaja borítja. Annak a nemzetnek a zászlaja, amelynek végül mindent odaadtál. 2000 esztendős az igazság: „Senkinek sincsen nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért."
Ez a közösség és ez a nemzet emlékezni fog rád: csatlakoztál ahhoz a száz meg százezer magyar katonához, akik előtted jártak közös történetünk évezredes országútján. Azokhoz, akik a hazáért éltek és meghaltak.
Tisztelt Hadnagy Asszony! Kedves Judit!
Gyászol az ország. Itt állunk férjed és családod mellett – az egész Magyar Honvédség és az egész nemzet.
A megrendülés és a fájdalom éjfekete óráiban mindannyiunkat külön-külön az vigasztalja, amiben hisz. Az Isten irgalma. A szolgálat hivatásának ereje. A tudat, hogy értelmes, szép életet éltél. Az emlékké szelídülő valóság öröme: az, hogy ismerhettek és szerethettek téged, hogy jelen voltál az életükben. Mindannyian meggyújtjuk most ezeket az apró fényeket a minket körülvevő sötétségben, amely ezen a délelőttön is ránk telepszik.
Egy magyar honvéd elesett, helyére lép a másik. Az úton tovább megyünk, mert a katonaélet örök törvénye szerint az a feladatunk, az a küldetésünk, hogy tovább menjünk, hogy tovább szolgáljunk. Tovább megyünk, de nem felejtünk.
Találkozunk. Az út végén bizonyosan találkozunk.
