Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Azt tették, amit tenniük kellett

Szöveg: hm.gov.hu |  2010. augusztus 29. 15:20

Dr. Dani Fruzsina főhadnagy, az augusztus 23-ai afganisztáni támadás egyik súlyos sérültje – Hende Csaba honvédelmi miniszter és Benkő Tibor altábornagy, a HM Honvéd Vezérkar főnökének jelenlétében – tartott rövid sajtótájékoztatót. Ez közvetlenül azután történt, hogy vasárnap délelőtt katonai tiszteletadással fogadták Pappné Ábrahám Judit földi maradványait Kecskeméten.

A MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison megtartott sajtótájékoztatón dr. Dani Fruzsina főhadnagy mindenekelőtt kifejezte részvétét az elhunyt katonanő családjának, a támadás súlyos sérültjének pedig mielőbbi gyógyulást kívánt. Mint elmondta: sok mindenre nem emlékszik a támadásból, a robbanást követően nagyon sok emlékképe elveszett. A táborból hétfőn hajnalban indultak, majd röviddel az elindulás után rádión kaptak egy üzenetet, hogy fegyveresek vannak az út mellett. Szabályszerűen gyorsítottak a gépjárművel. Ezt követően már csak egy nagy robbanásra emlékszik.

– Amikor magamhoz tértem, észrevettem, hogy mellettem két társam súlyosan sérült. Megpróbáltam megvizsgálni őket, azt láttam, hogy mind a ketten nagyon súlyosan megsérültek a fejükön. Ezen kívül a helyszínen mást nem tudtam megállapítani. Amit tudtam, a helyszínen megtettem – emlékezett az orvos főhadnagy, aki kiemelte: nagy hálával tartozik a gépkocsi vezetőjének, és a jármű parancsnokának is, akik nem estek pánikba, azt tették, amit tenniük kellett. A robbanást követően azonnal gyorsítottak és elhagyták a veszélyes zónát.

1595906451

A támadás súlyos sérültje elmondta azt is, hogy amikor megálltak, társaik azonnal a segítségükre siettek, hozzáfogtak a sebesültek ellátásához. Majd megérkezett az erősítés is. Dani Fruzsina hozzátette: a megtámadott járműben hárman ültek a hátsó ülésen: a hősi halált halt Pappné Ábrahám Judit posztumusz hadnagy, az életveszélyesen megsérült Kolozsvári György zászlós, illetve ő maga. A gépjárművezető mellett a gépjármű parancsnoka ült, aki ugyancsak súlyos sérüléseket szenvedett. Szerencsére, a támadásban a gépkocsi vezetőjét nem érte nagyobb baj.

Dani Fruzsina főhadnagy hangsúlyozta: a körülményekhez képest jól van, néhány repesz van a testében, ezek közül egyet néhány héten belül el kell távolítani. Kiemelte: miután visszaszállították őket a táborba, az itt található amerikai, előretolt sebészeti egységbe vitték a sérülteket. Õt a magyar orvosok látták el, akiknek nagy hálával tartozik, akárcsak azoknak a magyar orvosoknak, akik a német kórházban kezelték, ápolták.

Újságírói kérdésre válaszolva Dani Fruzsina elmondta: egyelőre nem tudja, hogy a jövőben visszamegy-e Afganisztánba, ennek eldöntésére gondolkodási időre van szüksége.

A sajtótájékoztató végén dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter hangsúlyozta: büszkeséggel tölti el, hogy a magyar katonák az aljas merénylet és orvtámadás után azonnal teljesítették a kötelességüket. A gépjárművezető és a gépjárműparancsnok nem esett pánikba, azonnal elhagyták a veszélyes zónát. A főhadnagy asszony pedig katonai és orvosi esküjéhez híven, megtette, ami tőle telt.

Mint ismeretes, az afganisztáni Baghlán tartományban szolgáló Magyar Honvédség Tartományi Újjáépítési Csoport egyik konvoját augusztus 23-án, magyar idő szerint hajnali három óra harminc perckor érte támadás. Ennek során életét vesztette Pappné Ábrahám Judit törzsőrmester, akit még hétfőn posztumusz hadnaggyá léptetett elő és a Magyar Honvédség hősi halottjának nyilvánított dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter. A támadásban egy katona súlyos, ketten nyolc napon túl gyógyuló repeszsérülést szenvedtek. Utóbbiakhoz tartozott dr. Dani Fruzsina, aki a támadás idején sebesülésével nem törődve kezdett hozzá a bajtársai ellátásához.

A szerződéses főhadnagy a Magyar Honvédség Tartományi Újjáépítési Csoport nyolcadik váltásának katonáival együtt érkezett Magyarországra, csütörtökön este a Honvédkórház orvosai vizsgálták meg. A vasárnapi sajtótájékoztatón már a részletekről tájékoztathatta a sajtó munkatársait.

1595906452

 

Szöveg: Szűcs László
Fotó: Rácz Tünde
és Krasznai-Nehrebeczky Mária