Dubceket ki akarták menteni

A közvélemény előtt eddig szinte ismeretlen eseményről Fratisek Sovadina, volt katonatiszt számol be az Osmasedesáty (A hatvannyolcadik) című könyvében, amely az események 40. évfordulója alkalmából jelent meg Csehországban. A kötet a morvaországi Kromerízhez közeli Holesovban székelő 7. ejtőernyős ezred 1961-1969 közötti történetét dolgozza fel.

Történészek szerint a megszállás első napjaiban, amikor fennállt a nyílt konfliktus veszélye a csehszlovák, illetve a Varsói Szerződés hadseregeinek katonái között, a csehszlovák hadsereg egyetlen egysége sem állt ki olyan harciasan a reformista vezetők mellett, mint éppen az ejtőernyősök Holesovban. Ezek az ejtőernyősök különleges kiképzést kaptak, s háború esetén kommandósokként az ellenség hátországában teljesítettek volna feladatokat.

Alexander Dubcek kommunista pártfőtitkár kiszabadítását a csehszlovák katonai felderítés parancsnoksága gondolta ki.

A holesovi ezredet ezért augusztus 21-re virradó éjjel teljes harci készültségbe helyezték, majd az elit, speciális kommandós kiképzést kapott századot megbízták a szigorúan titkos feladat végrehajtásával.

Ezek a katonák teljes fegyverzetben, lőszerekkel, plasztikus robbanószerekkel, páncélöklökkel ellátva a közeli erdőben kiépített titkos búvóhelyre vonultak, ahol a földbe épített fabarakkokban négy napig várták a bevetési parancsot.

Miután kiderült, hogy Dubcek és a többi csehszlovák vezető már Moszkvában van, a tervezett felszabadítási akciót lefújták és a katonák visszatértek Holesovba. Az egység parancsnoksága azonban a következő napokban sem engedte be az oroszokat a laktanyákba.

Frantisek Sovadina mindezekről részletesen beszámol könyvében.

Az elit egység egyébként nem sokkal élte túl a “prágai tavaszt". Az 1969-ben hatalomra került Moszkva-barát csehszlovák kommunista vezetés még abban az évben a holesovi ejtőernyős egységet ellenforradalminak minősítette és feloszlatta. A parancsnokokat pedig menesztették a hadseregből.