Egy szimbólumban a múlt, a jelen és jövő

A Topográfus Emlékhely a magyar katonai térképészet önállóvá válásának századik évfordulójára készült, azonban a pandémia miatt csak most nyílt lehetőség a felavatására. Az emlékmű a szakma egyik jellegzetes szimbólumát, egy háromszögelési pont fölé helyezett tripódot jelenít meg, ugyanis a korabeli topográfusok - a digitális korszak beköszönte előtt - ilyen és ehhez hasonló építményeket, eszközöket használtak országjárásuk során ahhoz, hogy minél pontosabb és szebb térképműveket tudjanak elkészíteni, mind a katonák, mind a szélesebb közönség számára.

Szalay László ezredes, az MH Geoinformációs Szolgálat szolgálatfőnöke beszédében elmondta: az emlékhellyel a magyar katonai térképészet eddigi eredményeiről, illetve a méltán ismert és elismert tagjairól szerettek volna megemlékezni, valamint biztosítani a folytonosságot a régi idők szakemberei és az egykori intézet utódszervezeteinél jelenleg dolgozó kollegák között. „Azt szeretnénk, hogy az évek során az emlékhely egy olyan szimbólummá váljon, ami összeköti a múltat, a jelent és a jövőt” – hangsúlyozta. Hozzátette, hogy a helyszín kiválasztása nem véletlen: itt, az úgynevezett „topográfus” gesztenyefák tövében került felállításra a térképész emlékhely. Ezeknek a fáknak a története egyre inkább feledésbe merül, pedig ikonikus létük nemzedékeken keresztül teremtett hagyományt a korábbi topográfusok és geodéták között: amikor ezek a fák tavasszal rügyet bontottak, a topográfus tisztek összecsomagolták a műszereiket, egyéni felszereléseiket, esetenként egész családjukat és innen indultak a terepre felmérni, ahonnan csak késő ősszel érkeztek vissza. Generációkon át ezeknek a fáknak a rügyfakadása, „életre kelése” határozta meg a térképésztisztek és családjaik életritmusát” – emelte ki.

Nagy Tamás, a HM Zrínyi Nonprofit Kft. Felmérő Osztályának osztályvezetője beszédében hangsúlyozta: nagyszerű az a gondolat, hogy megemlékeznek azokról, akik valaha naggyá és elismertté tették a katonai térképészetet. „Az emlékmű, úgy gondolom, összeköt bennünket. Topográfust, geodétát, légifényképészt, fotogrammétert, kartográfust, nyomdai dolgozót, vezetőt, beosztottat, hölgyeket, urakat, katonákat és civeleket. Mindenkit, aki valaha is tett a katonai térképészetért. Ez az emlékmű rólunk szól. A múltunkról, a történetünkről, az emlékeinkről. Aki itt megáll egy pillanatra, megnézi és elgondolkozik, hogy honnan indultunk, hová jutottunk és merre tartunk. Az emlékhely a szervezet iránti elkötelezettséget, a közösségi szellemet erősíti. Az elődök iránti tisztelet érzését, valamint nyugdíjas kollégákban a megbecsülés érzetét kelti” – mondta. Hozzátette: az emlékhely a jövőben szervesen beilleszthető az intézet életébe, akár koszorúzások helyszíneként, vagy múzeumlátogatásra érkező csoportok számára „állomáshelyként” is szolgálhat.

A beszédeket és az emlékhely felavatását követően koszorúzás következett. Ezután Jákob János dandártábornok, az MH Protestáns Tábori Püspökség püspöke és Rácz István őrnagy, az MH Katolikus Tábori Püspökség tábori lelkésze megáldotta, illetve megszentelte az emlékművet.

Az eseményen – mások mellett – Bozó Tibor vezérőrnagy, az MH Tartalékképző és Támogató Parancsnokság parancsnoka is részt vett. Az emlékhely létrehozását az MH Geoinformációs Szolgálat, a HM Zrínyi Nonprofit Kft, a Pécsi Geodézia Kft. és a HODOSZ 419-es alapszervezete támogatta.