„Eldöntöttem, hogy katona leszek!”

Miért választottad a katonai pályát?

Fiatalon, gyerekként, 13 évesen döntöttem el, hogy ludovikás tisztjelölt szeretnék lenni és utána katona. Természetesen nem tudtam, hogy olyan szerencsés helyzetbe kerülök, hogy a kettő együtt is megvalósulhat, hisz most honvéd tisztjelölt vagyok szerződéses katonaként. Akkoriban nagyon szerettem a történelmet és az volt az egyik álmom, hogy beírom magam a történelemkönyvekbe. Ez az álom azóta sem múlt el. Édesapám nagyon örült mikor erre a pályára esett a választásom, édesanyám kicsit meglepődött, de mindketten a lehető legnagyobb támogatást adják, hogy elérjem a céljaimat. 

Közel másfél hónap telt el az alapkiképzés vége óta. Azt mondják, idővel minden megszépül. Hogy élted meg az alapkiképzést? Mit adott neked?

Az alapkiképzés minden egyes napját boldogan éltem meg, erre vártam már évek óta. Nagyon érdekes és izgalmas feladatokban volt részünk az öt hét alatt. Számomra egy újabb szintet és képességet adott a katonává váláshoz. Elképzelésem természetesen volt arról, hogy mi vár majd rám az alapkiképzésen, de természetesen a valóság egy kicsit más volt! Minden nap tanultam valami újat arról a hivatásról, amit gyermekként megálmodtam.

Mi volt a legizgalmasabb/maradandóbb mozzanat és melyiket élted meg a legnehezebbnek?

A legizgalmasabb momentum az alapkiképzés alatt a lövészet volt. Nagyon kíváncsian vártam, hogy milyen is lesz a CZ Bren 2-essel lőni, de kiemelném még a csillagtúrát is, mivel nagyon szeretem a térképészetet és a természetben való barangolást. Nehéz eseményeket nem igazán tudok felidézni, ugyanis igyekeztem mindenből a legjobbat kihozni és pozitívan hozzáállni a történésekhez.

A Kratochvil Károly Honvéd Középiskolából érkeztél. Mennyire jelentett ez előnyt? 

Teljes mértékben. Most éreztem azt igazán, hogy mennyire sok mindent adott a Kratochvil. Mennyivel könnyebb volt leküzdeni az akadályokat és a rajtársaimnak is segíteni tudtam az alapvető tudás elsajátításában. Nem volt problémám a kötött napirenddel, folyamatosan a „katkós” emlékek törtek fel a hetek alatt.

A katonai eskü pályafutásod egyik jelentős mérföldköve. Dr. Sticz László vezérőrnagy, az MH Haderőmodernizációs és Transzformációs Parancsnokság parancsnoka köszöntött benneteket. Hogy élted meg az eskü pillanatait? Fel tudnád idézni az ezzel kapcsolatos érzéseidet?

Büszke voltam magamra, a szakaszomra és a századra is. Szerencsére jó magas vagyok és első sorból élhettem meg az egészet. Látni a velem szemben álló hozzátartozókat és barátokat, ahogy mindenki figyelemmel és fegyelemmel kíséri az eskü mozzanatait... nagy büszkeség töltött el. Boldog voltam, hogy a családom és barátaim (akik szintén katkósok) ott voltak és büszkék voltak rám. Biztos vagyok benne, hogy az elkövetkező éveim is legalább olyan jók lesznek, mint a Kratochvilban eltöltöttek.

Szakasz, századtársaiddal sok mindent éltetek át együtt az elmúlt időszakban. Ismeretlen fiatalokból váltatok egy csapattá. Milyen a közösség, a légkör a Ludovika Zászlóalj I. századánál?

Szerintem nagyon jó kis csapattá kovácsolódtunk a hetek alatt. Az alapkiképzés alatt a szakaszok nem igazán voltak interakcióban, de külön-külön hamar összeszoktunk. Ahogy visszajöttünk a laktanyába, a szakok is kezdtek egy hullámhosszon lenni. Segítettünk és segítünk is egymásnak, amiben csak lehet. De ennek így is kell lennie, ha nem lennénk jóban, hogyan tudnánk egymásra számítani a mindennapokban éppúgy, mint a gyakorlatok során?

Mit üzennél a felvételi előtt állóknak, miért érdemes a katonai pályát választani? Miért jó honvéd tisztjelöltnek lenni?

Azt üzenem a felvételizőknek, hogyha ezt a hivatást választják, akkor az életük tele lesz kalanddal, felelősséggel és kihívással. Végezzék el a rájuk szabott feladatokat a lehető legnagyobb alázattal, odaadással, kitartással és akkor le tudnak küzdeni minden akadályt.