Életfogytiglani büntetésre számíthat Karadzsics

Radovan Karadzsics politikai karrierje a ’90-es évek elején kezdett felívelni – mondta a honvedelem.hu-nak Juhász József. Az 1990-ben kezdődött pluralizálódás közepette jött léte Boszniában a Szerb Demokrata Párt, aminek ő lett az elnöke. A formációt anyagilag és ideológiailag is Belgrád támogatta. Mint a neve is mutatja, az alakulat a boszniai szerbek támogatását tűzte zászlajára, nem véletlen, hogy a boszniai választásokon elsöprő, 90 százalékos győzelmet érte el a szerbek.

Ebbe nem csak a szerb többségű területek tartoztak bele, hanem olyanok is, melyek vegyes népességűek voltak. Ez utóbbi ugyan szinte egész Boszniát jellemezte, ám mintegy 40 százaléknyi részén valóban a szerbek voltak meghatározó többségben. A területek között jó néhány olyan is akadt, mely szállítmányozási, katonai vagy egyéb más szempontból stratégiai fontosságúnak számított. Juhász József kiemelte: mindez azt is jelentette, hogy a háborúban a szerbek lényegesen nagyobb területeket vontak ellenőrzésük alá, mint ami az etnikai arányok miatt esetlegesen járhatott volna nekik. Ezekről a területekről a megkezdték szisztematikusan elűzni a nem szerb népességet. A más etnikumokhoz tartozó lakosok elűzését egyébként a horvát és a bosnyák kormányzat és az irányításuk alatt álló fegyveres erők is végezték. Juhász József azonban hangsúlyozta: minden rendelkezésre álló adat azt mutatja, hogy az etnikai tisztogatás körébe tartozó cselekményeknek mintegy 75 százalékát a szerb fegyveres erők, illetve hatóságok követték el.

Sietős eljárás

Ezen események során a rendszeresen megsértették a háborús hadviselés szabályait, a genfi konvenciót, emberiesség elleni bűnöket követtek el. Ezek közül a két kiemelkedő esemény Szarajevó 3,5 éves ostroma, illetve a szrebrenicai vérengzés volt. Juhász József kiemelte: mindezek alapján állt össze a Radovan Karadzsics ellen felhozott 11 pontból álló vád, aminek kétségtelenül a fenti a két legfontosabb eleme. Mindkét fő pontban Karadzsics politikai felelősségét firtatják, melyet nem egyszerűen háborús bűncselekményként, emberiesség elleni bűntettként, hanem kifejezetten népirtásként ítélt meg az ügyészség. Ezekben az ügyekben egyébként a másik fő vádlott Ratko Mladics, aki a boszniai szerbek hadseregének főparancsnoka volt. Juhász József hozzátette: Szrebrenica esetében a Hágai Nemzetközi Bíróságnak van egy elfogadott határozata, melyben kimondták, hogy népirtás történ a városban, amit a boszniai szerbek hadserege követett el. Ugyancsak született már egy ítélet Ratko Mladics egyik tábornoka ellen, akit Szrebrenica örvén kifejezetten népirtásért ítéltek el.

Juhász József szerint mindezekből okkal lehet arra következtetni, hogy Karadzsics ellen is nagy valószínűséggel megállnak majd ezek a vádak. Mindez azt is jelenti, hogy vélhetően a lehetséges legsúlyosabb büntetést, vagyis életfogytiglant szabnak majd ki rá. A szakértő szerint ezúttal a törvényszék megpróbál majd arra törekedni, hogy ne kövesse el azt a hibát, mint Szlobodan Milosevics perében, ami addig húzódott, hogy a vádlott meghalt az eljárás közben, így az ügyből nem is lett semmi. Az, hogy most siet a bíróság és nem ad annyi felkészülési időt Karadzsicsnak, mint amennyit az szeretne, az a szándék is meghúzódhat, hogy még egyszer ne következhessen be a fenti eset. Juhász József szerint Karadzsics időhúzása mögött a vád obstruálásának szándéka is állhat. A két fél között játszmában a törvényszék egyébként feltételezhetően minden fontos ügyrendi szabályt betart majd. Mindez azt jelenti, hogy a minimális felkészülési időt megkapta Karadzsics. Ugyanakkor azt a kérését elutasították, hogy önmagát védje, hivatalból rendeltek ki mellé védőt, ám közben a vádlottól sem veszik el a szót.

Politikai játszmák

Karadzsics ellen még a háború alatt, 1995-ben emeltek vádat. A bíróság ugyanakkor senki ellen nem hozhat ítéltet távollétében – hangsúlyozta a Balkán-szakértő, aki hozzátette: ennek értelmében a pert csak akkor lehetett megindítani, amikor Karadzsicsot a hatóságok kiadták Hágának. A tényleges eljárás csak 2008-ben indulhatott meg az egykori pártelnök-államelnök ellen. Azóta csupán másfél év telt el. Más esetekben a letartóztatás és a per megindítása között az említett másfél évnél sokkal több idő is el szokott telni, így a Karadzsics elleni per egyáltalán nem nevezhető lassúnak. Előtte tizenhárom évig az egymást váltó kormányzatok több-kevesebb intenzitással kutatták a háborús bűnökkel megvádolt politikust.

Juhász József szerint a Kostunica-kormányzat ebbéli tevékenységét nehéz megítélni. Vojiszlav Kostunica a szakértő szerint tudatában volt annak, hogy Szerbia jó nemzetközi megítélése miatt szükség van valamiféle együttműködésre a hágai törvényszékkel, azonban az általuk kiszolgáltatott bűnösök között zömmel kishalak voltak. Juhász József meglehetősen óvatosan fogalmazott: Kostunica vagy tudta, hogy hol van Karadzsics, vagy nem, de mindenképpen arra törekedett, hogy csak minimálisan működjön együtt a törvényszékkel, anélkül, hogy megszakítaná vele az együttműködést. Ugyan minden nemzetközi tárgyaláson Karadzsics holléte volt az első kérdés,  Kostunica nem túl intenzíven kerestette a háborús bűnöst. Juhász József szerint akár az is elképzelhető, hogy tudták, hol tartózkodik Karadzsics, de megtalálásával és kiadásával a politikailag legelőnyösebb pillanatra vártak. Ezek a politikai játszadozások egyébként az egész háború utáni balkáni térségre jellemzőek voltak. A 2008-as kormányváltás után gyorsultak fel az események. Az új kabinet kifejezetten érdekelt volt abban, hogy Európa-párti politikát vigyenek, jó nemzetközi imázst alakítsanak ki.

Gyenge mandátum és szerb legenda

Hogy Borisz Tadicséknak meglehetősen hamar sikerült megtalálnia Karadzsicsot, Juhász József szerint vagy azt jelenti, hogy nagy intenzitással vetették magukat a hajszába, vagy pedig a kormányzatnak már korábban is tudomása volt arról, hol tartózkodik. Ugyanakkor a nemzetközi közösség esetleges felelőssége is felmerülhet a majdnem másfél évtizedig tartó hol intenzívebb, hol kevésbé intenzív hajszában. Juhász József hangsúlyozta: Karadzsics elfogása 1995-ig, amíg nem emeltek ellene vádat, fel sem merült, ráadásul az UNPROFOR-nak meglehetősen gyenge jogosítványai voltak. A daytoni békeszerződés aláírása után viszont az azt szignáló feleknek vállalniuk kellett, hogy együttműködnek a hágai törvényszékkel. A szakértő kiemelte: a kezdeti időszakban a háborús bűnösök előkerítését a nemzeti hatóságokra bízták, vagyis Milosevicsnek, Franjo Tudjmannak és társainak kellett volna őket fellelnie és kiszolgáltatnia. Efféle tevékenységre kezdetben az IFOR mandátuma sem terjedt ki. Később módosultak a feltételek. Ezt követően kezdték keresni a nemzetközi kontingens tagjai is a háborús bűnösöket.

Volt arra példa, hogy a nemzetközi erők razziáztak Karadzsics lakásán, a családjánál, ám Juhász József szerint ekkorra már vélhetően nem Boszniában tartózkodott, hanem Szerbiában vagy Montenegróban, ahol viszont nem állomásoztak nemzetközi csapatok. A Balkán-szakértő szerint a Karadzsiccsal, illetve az elfogásával kapcsolatban az egyik legvitatottabb és legérdekesebb kérdés az az állítólagos Richard Holbrooke-ígéret, ami Radovan Karadzsicsnak büntetlenséget ígért lemondása esetén. Juhász József úgy fogalmazott: a politikatörténetben számos furcsaság megesett már, így talán az is elképzelhető, hogy valóban volt valamiféle szóbeli ígéret. Bár az is lehetséges, hogy szó sem volt ilyenről. A Balkán-szakértő úgy fogalmazott: jót tenne az egyértelműségnek, a per tisztaságának, ha a bíróság beidézné Richard Hollbrooke-ot, illetve, ha az Egyesült Államok nem blokkolná a politikus meghallgatását. Addig ez az eset disszonáns felhangokat kelt még akkor is, ha az akkori amerikai kormányzat jól megfontolt érdekekből egyértelmű ígéretet biztos nem tett. Morális szempontok alapján pedig igaza van a törvényszéknek akkor, amikor azt állítja: ha létezett is efféle ígérvény, akkor az ma már a nemzetközi bíróságot, mit jogintézményt, nem kötelezné semmire. Mindazonáltal a szerbek körében vissza-visszatérő toposz, hogy Karadzsics 1996-ban mind a pártelnöki, mind az államelnöki pozícióiról lemondott és eltűnt a közéletből, és ezt azért tette, mert büntetlenséget ígértek neki – mondta Juhász József.