Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Életlen lövészet Kispesten

Szöveg: Jászi Zoltán |  2007. november 12. 15:39

Vesszek meg, ha nem figyelek legközelebb oda arra, amit Pártai Lucia mond. A köz szolgálatának aranykoszorús időjósa ugyanis már a hajnali hírekben megmondta, hogy vacak egy idő várható délutánra, olyan széllel, hogy a legtapasztaltabb katonák is csak kesztyűben gyújtanak rá.

Ehhez képest délben ragyogó napsütés, a tudósító hóna alá kapja jegyzetblokkját, átmeneti kabátot húz a pólójára és mosolyogva indul el a dicső Bozsik stadionba, hogy azután alig hatvan perccel később lilára fagyott ajakkal suttogja rekedten, hogy hajrá Honvéd. A tribünről feltáruló látvány egyébként elmagyarázhatatlanul szép. Ha festők jöttek volna össze, és nem szurkolók, nyilván mindenki ecsetet ragadna. A sötétkék ég, és a méregzöld fű… Fúúú!

Kezdődik az életlen lövészet

A stadion most is gyönyörű. A fű elképzelhetetlenül zöld, az ég pedig egészen furcsán szürke, némi napsárgával átszínezve. A fénykavalkád hihetetlen, mint ahogy az is, hogy mindössze 1 500-an váltanak jegyet a listavezető Nyíregyháza elleni derbijére. Az ok meglehetősen prózai: kezd elkényelmesedni a szurkoló. Ha a meccset közvetíti a tévé (márpedig ezt közvetíti), akkor esze ágában sincs a lelátón fagyoskodni, inkább beül otthon a fotelbe, és egy-két sör mellett izgulja végig a látottakat.
A Czibor páholyban kapok helyet. Fölöttem fiatal pár. A férj (barát) szemmel láthatóan otthon érzei magát, rögvest elkezdi magyarázni feleségének (barátnőjének) a taktikai felállást, utóbbit azonban inkább más fogalalkoztatja: te, milyen szépen rendben van ez a pálya, mintha nem is stadionban lennénk. Hosszú percekig nem szólnak egymáshoz, mindketten elmindták, amit akarnak. Közben a gyepen elkezdi egymást gyűrni a két gárda. Az esélyek egyértelműek. A Honvéd hazai pályán le kell, hogy győzze a vendégeket, még akkor is, ha azokat jó láthatóan semmi más nem érdekli, csak a védekezés. Élő falat vonna a kapujuk elé, amit hiába próbál feltörni a Honvéd. S mivel negyedóráig szinte semmi nem történik a pályán, a tudósító ráér a műsorfüzettel foglalkozni.

A múlt

A két csapat első NB-1-es budapesti összecsapását 1980-ban rendezték. A Honvéd Dajka, és Nagy Antal góljaival (nem rossz nevek) 2-0-ra győzött. A következő esztendőben már 3-0 lett a vége, akkor Dajka (2), és Kozma jegyezték a találatokat. Újabb esztendő múltán maradt az eredmény. Ekkor Eszterházy, Gere és az ifjú Détári volt eredményes. Mivel a nyírségiek ezután kiestek, és csak nyolc év múlva jutottak vissza, hosszú meccs csend következett. 1993-ban jöttek újra a szabolcsiak, és egy ötössel távoztak. Újabb öt év másodosztály után a Nyíregyháza megint csak jött, és megint csak kikapott igaz ezúttal csak 4-3-ra. Azóta sűrűn találkoztak a Bozsikban a csapatok, de a vendégek csak egyszer, 2000-ben győztek.

Folytatódó életlen lövészet

Míg mindezt elolvasom, csak annyi történik, hogy a nyírségiek védekeznek, a Honvéd csatárai meg képtelenek eltalálni a kaput. A legközelebb a gólhoz az első félidőben Herczegfalvi jár, aki remek labdát kap, egyedül tör a kapura, de csak a lécet találja el.
A szünetben a metsző hideg szélben a forró teának nagyobb a keletje a büfében a sörnél. A szurkolók többnyire elégedetlenek, bár vannak, akik szerint Supka mester kiosztja a srácokat az öltözőben, és indul a henger. Mások azt taglalják, hogy a srácoknak kemény edzéseket vezetett hétközben a mester, ezért nem tudnak igazán pörögni. Fáradtak. Egy indulatos drukker csak legyint és megjegyzi: csak sétálgatnak. Így nem lehet. Lehurrogják, a hangulat bizakodó.
A szünetben megérkezik a kispesti oroszlán is. Leginkább gyermekkorunk jégkrémes Leójára emlékeztet, barátságosan integet mindenkinek, sőt a gyerekekkel szívesen fotóztatja is magát.
Sokkal több örömük nem is lehet a lurkóknak ezen a találkozón. A második etapban ugyanis ugyanolyan, mint az első. A Honvéd támad, a Nyíregyháza pedig védekezik. Pusztán csak annyi a változás, hogy a korábban egy híján húszfős vendég B közép, újabb 14 emberrel, egy dobbal, és két transzparenssel bővül. Az ily módon meghízott szurkolói had hangja megerősödik, minden szabolcsi momentumot értékelnek. Persze a kispesti kemény mag sem lankad. Előénekesük torka lassan véres lehet az igénybevételtől, folyamatosan nótáznak. Sajnos hiába, a kedvencek ezúttal képtelenek a hálóba találni.

Mázli faktor

A meccs után egy borízű hang azt fejtegeti, hogy csak akkor van sanszunk a tabella élén maradni, ha a Paks nem kap ki Debrecenben, de erre nagyjából annyi az esély, mint falónak az epsomi derbin. Az atomfiúk pedig kedvesek, és megteszik ezt a szívességet, ikszelnek a Lokinál. Továbbra is listavezető a Honvéd, ezt a meccset meg gyorsan feledjük el.

Címkéklövész