Élő történelemóra Pákozdon

A rendezvény a Mészeg-hegy kiemelkedő pontján lévő emlékhelyen kezdődött. Itt a nemzeti színű zászló felvonásra került sor, majd azt félárbocra eresztették. A hagyományőrző katonák így tisztelegtek a Lengyelországban repülőszerencsétlenségben meghalt állami és katonai vezetők emléke előtt. Ezt követően Görög István ezredes köszöntötte a rendhagyó élő történelemórán megjelent vendégeket, és ismertette a következő két óra programját. Az „óra" első részében a vendégek a szabadtéri tanteremben hallgathatták meg Babucs Zoltán hadtörténész előadását a második világháború főbb eseményeiről és arról, hogy a Mészeg-hegyen látottak miként kapcsolódnak a világháború eseményeihez.

A történész előadásában elmondta: nagyon lényeges annak tisztázása, hogy a Magyar Királyi Hadsereg hogyan sodródott bele ebbe a pusztító küzdelembe. Ahhoz, hogy ezt megértsük, az I. világháborút lezáró békeszerződésig, Trianonig kell visszanyúlni. Az bizonyos – hangsúlyozta –, hogy Trianon a történelemben példátlan diktátum volt. A politikusok jól tudták, hogy a vesztesek e döntés revíziójára fognak törekedni. Ezért itt nem békekötés történt, hanem egy “húsz évre szóló fegyverszüneti egyezményt" írtak alá. A békediktátum nagyon sok megkötést tartalmazott a Magyar Királyi Hadseregre nézve: meghatározták a hadsereg létszámát – az állományban hivatalosan 35 ezer katona lehetett –, a kiképzést, a fegyvernemeket, valamint a fegyverzetet. Ezt a helyzetet Magyarország különböző módon és fedőszervezettekkel igyekezett kijátszani. Ebben csak az 1938. augusztus 29-én aláírt bledi egyezmény hozott változást, amikor a Nyugat elismerte Magyarország fegyverkezéshez való jogát annak fejében, hogy a magyar vezetés lemondott a közvetlen fegyveres revíziós törekvéseiről.

A történész elmondta még: Magyarország az első és második bécsi döntést követően trianoni határai által körbezárt területét kétszeresére növelte és ennek fejében kellett bekapcsolódnia a második világháború eseményeibe. A világháború során nagyon kritikus helyzet alakult ki a Don-kanyarnál, ahol védelemre a magyar csapatoknak 210 kilométeres szakaszt kellett átvenniük a németektől úgy, hogy a hátuk mögötti területeken mélységi biztosítás nem volt. Az első lépcső  lövészárkaiban lévő katonáknak öt lőszerük volt, ezzel kellett felvenniük a harcot az őket támadó szovjet csapatokkal szemben – hangsúlyozta az előadó. A fegyver- és lőszerutánpótlást a németeknek kellett volna biztosítaniuk. Ilyen helyzetben érte a frontvonalon harcolókat 1943 januárja, amikor a szovjetek áttörték a védvonalat és megkezdték az előrenyomulást.

A magyar csapatok felvették a harcot a szovjet csapatokkal szemben, ami több mint 40 ezer áldozatot hozott. A 2. Magyar Hadsereg megmaradt egységei ezt követően tértek vissza az országba. A szovjetek 1944 augusztusában érték el az országhatárt és kezdték meg a hadműveleteket Magyarország területén. A szovjet csapatok megállítására építették ki a Margit-vonalat, ami a Dunántúlon mintegy 220 kilométer hosszú állásrendszer volt. A védvonal keleti széle északon a Dunánál volt, és a Velencei-tavat, valamint Balatont érintve egészen a Dráváig húzódott. A rendszer lövész- és összekötő árkokból állt, a támpontok fa-, föld-, néhány helyen betonmegerősítést kaptak, ezeket műszaki zárak és aknamezők védték. A keleti szektor főellenállás vonala Duna-Nagytétény-Baracska-Kápolnásnyék-Velencei tó északi partján át húzódott, és ezt mutatja be a Katonai Emlékparkban, a Mészeg-hegyen kiépített árokrendszer is. Az itt lévő védvonal-rendszer hű mása az egykoron kiépített árok rendszernek. A Margit-vonal déli szárnyát 1944 decemberében, a keleti szektorát 1945 márciusában tudták áttörni a támadó szovjet csapatok – fejezte be történelem óráját Babucs Zoltán.

A vendégek ezt követően megnézhették a magyar tüzérek szorgoskodását a tüzelő állásban, akik Jásdi Balázs hagyományőrző hadnagy vezényletével a gyerekek nagy örömére még lőttek is egyet. A megjelentek láthatták, hogy a katonák hogyan rendezik be a tüzelőállásaikat, mivel álcázzák magukat és a fegyvereiket az ellenség elől. Kipróbálhatták a korabeli fegyvereket, valamint azt is, hogy az ágyú csövét hogyan lehet mozgatni és hova kell a célzáskor nézni.