Elrejtett robbanótestek Galgahévízen

A katonák fémkereső eszközzel kutatták át az érintett területet, melynek során összesen tizenöt darab robbanótestre bukkantak. A helyszínen kilenc darab 12 centiméteres német repesz aknavetőgránát mellett hat szovjet robbanóeszköz szunnyadt: egy 120 milliméteres repeszromboló; két 82 milliméteres repesz aknavetőgránát, illetve két 76 milliméteres repesz lőszer és egy ezzel megegyező űrméretű páncéltörő gránát. Közel nyolc évtized után az ezred tűzszerészei elszállították ezeket a robbanóeszközöket a Magyar Honvédség központi gyűjtőhelyére, ahol később fogják megsemmisíteni őket.

1945-től évtizedeken keresztül az aknamezők felszámolása volt a tűzszerészek legfontosabb feladata, hiszen ezek óriási veszélyt jelentettek a civil lakosságra nézve. Emellett nem minden esetben volt kapacitás a taposóaknák mellett más robbanóeszközök kezelésére is. Ezért az állampolgárok sokszor saját módszereikkel próbálták elérni, hogy a tüzérségi eszközök, aknavető- és kézigránátok, illetve lőszerek ne jelentsenek további veszélyt a saját és gyermekeik életére nézve. Korabeli visszaemlékezések szerint kézenfekvő és népszerű megoldás volt összegyűjteni, majd az adott településtől távol elásni a harcokból megmaradt robbanótesteket. Sőt, sokszor elhullott állatok tetemével is lefedték az elrejteni kívánt veszélyes eszközöket – bebiztosítva azt, hogy a gyermeki kíváncsiság folytán se kerüljenek ezek ismét napvilágra.

A Galgahévíz közelében talált robbanótestek változatos nemzetiségi, illetve típusok szerinti összetétele arra utalhat, hogy helyi lakosok ebben az esetben is a fenti módszert alkalmazták.