Első és utolsó fények

A kansasi illetőségű Paul Bowen szó szerint régi motoros a szakmában, hiszen 1972 óta készít légi fényképeket. Fotográfiái több mint ezer különféle magazin címlapján is láthatóak voltak. Többen azt vallják: ő a légi fényképezés atyja. A repüléssel igen érdekes körülmények között ismerkedett meg. A hatvanas évek végén az egyház finanszírozta utcai misszionárius tevékenységben vett részt Wichitában és elvállalta, hogy megszervezi egy átmeneti lakóhely megépítését. Ottani tartózkodása idején olyan családokkal ismerkedett meg, akik kapcsolatban álltak a Cessna-céggel. Egyikük, Pat Rowley - akinek ügynöksége a Cessna termékek brossúráit készítette - bemutatta őt annak a fotósnak, aki annak idején a Cessnának fényképezett. Hősünk eleinte asszisztensként dolgozott, ám nem telt el hat hónap és máris önállóan fotografált. Természetesen mindez korántsem egyszerű.

„Több géptípusból fényképeztem már életem során, de leginkább a B-25-ös Mitchell-t kedvelem. Az egykori hátsó tüzelőállás úgymond az én kakasüllőm. A hely szűk, emellett számolni kell a gyakran fagypont alatti hőmérséklettel és azzal, hogy bizony még a legkiválóbb pilótáknak is kihívás egy amolyan vérbeli fotós-repülés” – mondja Bowen, aki természetesen minden alkalommal rádiókapcsolatban áll a repülőgép-vezetővel. Amikor aztán a megörökítendő repülőgép olyan közel van, hogy láthatja Bowen kézjeleit, már ő irányítja az alanyt. Ez a kissé körülményesnek tűnő módszer tette lehetővé számára azt, hogy mindenféle látószögből, lélegzetelállító kulisszák mögött fényképezze le légi járművek legkülönbözőbb típusait.

„Az első és az utolsó fények a legjobbak. Ha például 7:30-kor kel fel a nap, hatkor már amolyan művészeti eligazítást tartok a személyzetnek, ahol természetesen a pilótáké az utolsó szó, mert a biztonság a legfontosabb. Mire felkel a nap, már az általam elképzelt pozícióban vagyunk” – nyilatkozta egy alkalommal a légifényképész, akinek első önálló megbízatása azért nem ment simán. Hamar megtanulta ugyanis, milyen következményekkel járhat, ha valaki a keresőn keresztül szemléli az eget, mialatt kötelékben repül. A felvételek ugyan sikerültek, ám Bowen rosszul lett – tegyük hozzá gyorsan: először és utoljára. Véleménye szerint a légifényképezés nem igényel különösebb extra felkészülést, de néhány dologgal tisztában kell lenni.

„A levegőben minden nagyon gyorsan történik, ezért jó anticipációs képességekre van szükség. Pontosan ismerni kell továbbá, hogy az adott repülőeszköz milyen manőverekre képes és mit várhatok el a pilótától. A tapasztalat ezen a téren különösen sokat számít” – véli a művész. Aki – hiába visel a fotózáshoz speciális kesztyűt – egy idő elteltével néha úgy érzi, hogy fényképezőgép helyett egy darab jégtömböt tart a kezei között…