Egy magyar és egy lengyel tiszt alapította az amerikai lovasságot

Lovas ütközet Francesco Simonini (1686-1753) festményén

Égető hiány

George Washington tábornok Kontinentális Hadserege 1776-tól küzdött a brit fennhatóság ellen. Bár a sereg a kornak megfelelő katonai kiképzésben részesült, a reguláris katonái is hosszabb-rövidebb idejű szerződést vállaló civilek voltak, akikből nehéz volt a sokkal több képzést és gyakorlatozást igénylő lovas fegyvernemet létrehozni, amely versenyre kelhetett volna a britekével.

Sokan úgy gondolták a forradalmi oldalon, hogy a 13 gyarmaton nincs elegendő nyílt, üres terület sem ahhoz, hogy megérje a sokba kerülő lovasságot fenntartani – úgy tartották, a fegyvernem kizárólag az európai hadviselésre jellemző, nyílt terepen vívott ütközetekre alkalmas.

George Washington és csapatai a monmouth-i csatában, 1778.

1776 decemberében azonban egy sor vereség érte Washington hadseregét, a tábornok pedig kezdeményezte egy lovas hadtest felállítását.

Habár voltak eddig is lovas egységei – például John Leary százados New York-i könnyűlovasai (akik egy, a Kontinentális Hadseregtől különálló milíciának számítottak), vagy Thomas Seymour alezredes 400-500 fős connecticuti könnyűlovassága, ezek az alakulatok azonban nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.

Nehezen voltak integrálhatók a Kontinentális Hadsereg kötelékébe – Seymour egységének vezetését például azért volt kénytelen meneszteni Washington, mert a tisztek nem voltak hajlandók a tábor körüli, általuk rangon alulinak tartott munka elvégzésére. A tábornok által óhajtott négy felállítandó új lovasezred 1777 márciusára került megszervezésre.

A szabadság harcosa

Kazimierz Michał Władysław Wiktor Pułaski 1745. március 4-én vagy 6-án született a Lengyel–litván Unió de facto fővárosában, Varsóban. Édesapja, Józef több fontos pozíciót is betöltött az államigazgatásban, és igen magas szintű iskoláztatást kapott egy, a theatinus rend által működtetett iskolában.

A család életét katolikus lengyel nemesekként meghatározta, hogy a 18. század folyamán fokozatosan növekedett az orosz cár befolyása a lengyel–litván államalakulat ügyeire, mígnem 1768-ban a terület orosz protektorátussá vált.

Az ortodox egyház növekvő ereje ellen fellépni akaró lengyel nemesek, köztük Pułaskiék – az ekkor 15 éves Kazimierz-zsel együtt – a podóliai Bar erődjében megalapították a Szent Kereszt Lovagjai nevű szervezetet, az úgynevezett bari konföderáció katonai szárnyát, amelynek nagymestere Józef volt, egyik fontos helyettese pedig Kazimierz.

A fiú élete első csatáját ez év áprilisában vívta, és az 1772 nyaráig tartó háborúban többször kitűnt vezetői alkalmasságával. A lengyel nemesség törekvései végül elbuktak, Pułaski pedig előbb Poroszországba, majd Franciaországba ment.

Az orosz–török háború alatt megkísérelt egy lengyel egységet szervezni, de mire bármilyen lépés történt volna, az Oszmán Birodalom 1774-ben vereséget szenvedett. Pułaski kénytelen volt visszatérni Franciaországba.

Az adósságai miatt börtönbe is kerülő Pułaski végül az amerikai forradalomban találta meg következő célját: kapcsolatain keresztül sikerült találkozót eszközölnie a függetlenségre vágyó gyarmatok párizsi nagykövetével, Benjamin Franklinnel, aki a forradalom egy másik külföldi segítőjével, Lafayette márkival egyetértett abban, hogy szükségük van a férfira. Pułaski úgy érkezett 1777 nyarán Amerikába, hogy Franklin már levélben méltatta képességeit Washingtonnak.

Három hadsereg huszárja

Fabriczi Kováts Mihály 1724-ben született Karcagon. Habár Magyarország ekkoriban a Habsburg korona alá tartozott, a nemesség katonai hagyományai Lengyelországhoz hasonlóan itt is erősek voltak. Kováts az osztrák örökösödési háborúban (1740-1748) előbb a Habsburg oldalon egy magyar egységben, majd 1746-tól a porosz oldalon szolgált, ahol nagy kereslet volt a magyar huszárokra.

1761-ben elhagyta a porosz sereget, és Lengyelországba kívánt távozni, azonban az osztrák hatóságok letartóztatták, amiért korábban a Habsburg korona ellen fogott fegyvert. Mária Terézia császárnő végül szabadon bocsátotta, és ismét a Habsburg seregben kapott tiszti komissziót. Az 1770-es években Szászországban élt, ahol először került kapcsolatba a szintén emigráns Pułaskival.

Az amerikai forradalomról tudomást szerezve 1777-ben egy mára híressé vált, latin nyelvű levélben ajánlotta fel szolgálatát Benjamin Franklinnek Franciaországban. A még Pułaskinál is többet látott lovastiszt tapasztalatát is szívesen fogadták az amerikaiak, így négy hónappal lengyel barátja után megérkezett Bostonba.

Jelentkezőkből azonban nem volt hiány Washington körül, így talán meglepetésükre sem Pułaski, sem Kováts nem kapott azonnal helyet a Kontinentális Hadseregben. Miközben Kováts Pennsylvania nagyszámú német ajkú lakosa körében szervezett független lovas egységet, Pułaski informális úton, tanácsadóként ajánlotta fel szolgálatát Washingtonnak, és hamarosan bizonyította képességeit.

1777. szeptember 11-én a brandywine-i csatában egy meglepetésszerű brit támadás az amerikai sereg szétfutásával fenyegetett, azonban a lengyel „tanácsadó” Washington engedélyével átvette egy lovas alakulat parancsnokságát, és visszaverte William Howe tábornok csapatait. Ennek nyomán a Kontinentális Kongresszus szinte azonnal kinevezte az amerikai lovasság vezetőjévé, dandártábornoki rendfokozattal.

Az 1777-es brandywine-i csata Johann Martin Will metszetén

A Kontinentális Könnyű Dragonyos Hadtest négy ezrede mindössze 750 főt számlált összesen, és az amerikai tiszteknek nem volt ínyére, hogy egyre több külföldi kerül vezető pozícióba körükben, és Washingtonnal sem értettek egyet a lovasság szerepében, amelyet Pułaski a többi fegyvernemnél előbbre valónak tartott.

1777 telén, amelyet Washington serege a híres Valley Forge-ban töltött, Pułaski Trentonban faragott ízlésének megfelelő lovas alakulatot a dragonyosokból. Ehhez azonban segítségre volt szüksége, és tudta is, hogy a legalkalmasabb ember szintén amerikai szolgálatban áll: levelet írt Washingtonnak, melyben kérte Kováts kinevezését a lovasság kiképzésének vezetésére.

A Pułaski-légió

Habár 1778 elején más tisztek is egyre inkább elismerték Pułaski képességeit, ők sem értettek egyet a lovasság megkérdőjelezhetetlen elsőbbségével. A lengyel tábornok számára a nyelv is akadályt jelentett az amerikai beosztottjaival való kommunikációban – ugyan beszélt lengyelül, oroszul, németül és franciául, angolul szinte egyáltalán nem –, így tavasszal lemondott a parancsnokságról, amit Washington nehezen, de elfogadott.

Pułaski ettől függetlenül továbbra is tenni akart az amerikai ügy elősegítéséért, ezért rábírta Washingtont, engedélyezze neki egy önálló, könnyű gyalogságból és lovasságból álló hadtest felállítását.

Az 1778 tavaszán létrejött egység lett a Pułaski-légió, amellyel a lengyel tábornok a Közép-Európában az 1740-es évek óta bevett „kis háború” taktikáit kívánta megvalósítani – a reguláris fő sereget kísérő csapatokat jelentette ez, amelyek rajtaütöttek az ellenségen, utánpótlási vonalait támadták, és más módokon keltettek zavart rendkívüli mobilitásukkal az ellenség körében. Pułaski természetesen itt is maga mellé állította Kovátsot, aki végül mint az amerikai lovasság első szabályzatának elkészítője vonult be a történelembe.

George Washington (b) tisztjeivel, köztük De Kalbbal, Von Steubennel, Pułaskival, a szintén lengyel Kosciuszkóval, Lafayette-tel és Muhlenberggel a függetlenségi háború idején.

Pułaski és Kovács sikerrel alkalmazták a hazáikban bevett taktikákat, előbb New Jerseyben, ahol a brit csapatokkal és az általuk fellázított mohawk indiánokkal is harcoltak, majd a Karolinákban, ahol a dél-karolinai Charleston városát kellett felmenteniük Augustine Prévost brit tábornok ostroma alól.

A reménytelennek tűnő helyzetben (a város már a megadásra készült) a Pułaski-légió egy himlőjárvány ellenére erőltetett menetben a városhoz ért, és meggyőzte annak katonai vezetését, hogy harcoljanak. Nem sokkal érkezésük után, Pułaski május 11-én egy elterelő hadművelet keretében harcba bocsátkozott a britekkel, a küzdelemben Kováts elesett. Charlestonnál végül a britek feladták az ostromot.

A légió következő nagy művelete októberben a georgiai Savannah városának felszabadítása volt a britek alól, amit a francia haditengerészettel vállvetve hajtottak végre. Itt azonban egy dezertőr árulása következtében a francia és amerikai csapatok támadási terveit megismerte az ellenség, és Pułaski csapatai egyenesen a brit ágyútűzbe rohantak, amikor megpróbálták megrohamozni a várost. Pułaskit kartácsgolyó találata érte az ágyékán, és ugyan a csatamezőről élve hozták el, és tették egy Charlestonba készülő hajóra, végül október 11-én belehalt sérülésébe.

Pułaski és Kováts merőben új taktikákat és módszertant ismertettek meg Washington Kontinentális Hadseregével, és elévülhetetlen érdemeket szereztek az Egyesült Államok állandó fegyveres erőinek megszervezésében. Kettejüket együtt „az amerikai lovasság atyjainak” nevezik a mai napig.

Pułaski eleste a georgiai Savannah-nál / Pułaski szobra az amerikai fővárosban

Kazimierz Pułaskinak több szobra is van az Egyesült Államokban, köztük a Capitolium épületében és a Pennsylvania Avenue-n a fővárosban. 1929 óta október 11-e hivatalosan is az ő emléknapja (Casimir Pulaski Day). Földi maradványainak helye bizonytalan: egyes beszámolók szerint mivel a hajón hunyt el, tengeri temetésben részesült, mások szerint holttestét visszavitték a szárazföldre. Egy Savannah-ban 1996-ban előkerült maradvány lehetséges, hogy az övé, ezeket 2005-ben katonai temetésben részesítették.