„Építsetek ide egy kápolnát”

Összesen hány nemzet, hány katonája vett részt a zarándoklaton?

Negyvenkét nemzet több mint tízezer katonája vett részt az eseményen. Főként a NATO-országokból érkeztek a zarándokok. A civilekkel együtt tizennégyezren voltunk a négynapos rendezvényen, hiszen ilyenkor nemcsak a katonák látogatnak Lourdes-ba. Illetve nemcsak katolikusok zarándokoltak el a francia kisvárosba, hanem különféle vallásúak, sőt még magukat ateistának vallókkal is lehetett találkozni. Mi magyarok összesen 105-en voltunk, főpásztorunk, Berta Tibor dandártábornok, tábori püspök mellett három tábori lelkész kifejezetten a zarándokok lelkivezetőjeként érkezett.

Idén velünk tartott Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes és Bozó Tibor altábornagy, a Honvéd Vezérkar törzsigazgatója. A magyar delegációhoz a helyszínen csatlakozott Deme Tibor ezredes, Párizsba akkreditált véderőattasé. A francia idegenlégió kötelékéből pedig egy erdélyi származású katonát kaptunk francia asszisztensnek, akivel nagyon jó kapcsolatot épített ki az egész zarándokcsoport.

Mi volt az idei zarándoklat legfontosabb üzenete?

Minden évben van egy mottó, amit jellemzően a helyszín kapcsán ismertté vált Szent Bernadette-től vesznek. Hosszú mondataiból idén az „építsetek ide egy kápolnát” választottuk. Érdekesség, hogy Bernadette látomásában egy domb oldalának barlang bejáratánál látta meg a „szép hölgyet”. Aztán erre építettek egy kápolnát, majd még egyet, majd arra egy újabbat. Ennek köszönhetően lett ilyen magas és impozáns a főtéren álló, barlang felett tornyosuló templom.

Azt gondolom – és a katonáknak is ezt mondtam –, hogy a templomot és a kápolnát elsősorban magunkban kell felépíteni, és bár szükségünk van fizikai „szent terekre”, de ha belül a lelkünkben nem építünk, akkor az lehet bármennyire is díszes, hamis lesz az életünk.

Mit tanulhat a várostól, aki részt vesz a zarándoklaton?

A jelenések idején Lourdes egy szegény mezőváros volt, a zarándoklat miatt pedig egy ékszerdoboz lett. Ám ha elhagyjuk a központot és felmegyünk a hegyre vagy sétálunk a tóparton, észrevesszük, hogy csodálatos természeti környezetben vagyunk. Lourdes ambivalens módon gazdag, mondhatni hivalkodó lett a zarándoklatok miatt. Nagyon sok beteg, megtört ember keresi a reményét, testi vagy lelki gyógyulása érdekében. Fojtogató látni a tolókocsiban érkező veteránokat és mégis felszabadító néhány szót váltani velük. Bennük sokszor több a remény, az optimizmus és a tisztánlátás, mint bennünk, akik két lábon állhatunk.

Az esemény óta több nap telt el, lassan leülepednek az élmények. Milyen visszahangok érkeztek az idei zarándoklattal kapcsolatban?

Még várjuk a visszajelzéseket, amiről eddig tudomásunk van, az mind pozitív, esetleg konstruktív módon javasolnak valamit, amelyeket igyekszünk jövőre beépíteni a programba. Ez a zarándoklat éppen olyan, amilyen az életünk: tele megoldandó feladatokkal, törekvésünk annak felismerésére, hogy mi az, ami az életben fontos, és hogy minden mást tanuljunk meg elengedni.