Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Felhők között - a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Szöveg: honvedelem.hu |  2022. január 12. 15:38

A magyar katonai ejtőernyőzés kezdetét Boksay Antal hadnagy (később főhadnagy) 1918. március 23-án végrehajtott ugrásához kötjük. Mai ismereteink szerint ő volt az első honfitársunk, aki egy repülőgépből önként – nem vészhelyzetben – kiugrott és épségben földet is ért, bizonyítva ezzel, hogy az ejtőernyő képes életet menteni. Történelmi tette előtt tisztelegve tartják fegyvernemi napjukat minden év március 23-án a Magyar Honvédség ejtőernyősei.

202201_MH_borito

Az Osztrák–Magyar Monarchia hadvezetése jó ideig hallani sem akart arról, hogy a repülőgépek személyzetei ejtőernyőt vigyenek magukkal a bevetésekre. A harci szellem csökkenésétől tartottak, amennyiben a pilóta azzal a gondolattal kezdi a légi harcot, hogy van esélye a megmenekülésre, ha a gépe találatot kap. E tudattal könnyebben elhagyja a sérült légi járművet, és nem tesz meg mindent annak megmentése érdekében – vélték a stratégák.

Óriási siker, de semmi több

Az első világháború előrehaladtával azonban a repülőcsapatok veszteségei is folyamatosan növekedtek, s a döntéshozóknak azzal kellett szembesülniük, hogy a jól képzett, harci tapasztalatokkal rendelkező „légjárók” pótlása még az amúgy igen költséges repülőeszközökénél is nehezebb. Ezért mentőernyők rendszeresítéséről határoztak a pilóták (és a fegyvertelen, kiszolgáltatott tüzérségi megfigyelőballonok személyzetei) számára. Az új felszerelés tesztelésére önkénteseket kerestek. A feladatra Boksay Antal hadnagy vállalkozott, egyetlen feltétellel: egy homokzsák segítségével meg akart győződni a kísérleti ejtőernyő működőképességéről. A próbadobás 1918. március 11-én meg is történt – sikerrel. A tiszt nevezetes ugrására pedig 1918. március 23-án került sor: a dél-tiroli Pergine repülőtere fölött, 2000 méter magasságban hagyta el gépét, majd szerencsésen földet is ért, ami után ezt írta: „Óriási siker, de semmi több. Se kitüntetés, sem előléptetés, csak egy meleg hadsereg-parancsnoki kézfogás…”

További részletek a Magyar Honvéd magazin január 14-én megjelenő számában!