1818. január 30-án született Görgei Artúr, a forradalom és szabadságharc kivételesen tehetséges tábornoka. Az évfordulón Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes a Fiumei úti sírkertben tisztelgett a hadvezér emléke előtt.
Görgei Artúr katonai pályája a forradalom és szabadságharc alatt meredeken ívelt felfelé. 1848 júniusában századosként kezdte a szolgálatot, ám a szeptemberi pákozdi, majd az októberi ozorai csaták sikere után – látva zseniális stratégiai képességeit – már tábornokká léptették elő, és a továbbiakban kulcsszerepet szántak neki a hadműveletekben.
Bár Kossuth Lajossal mind hadászati, mind stratégiai, mind kormányzati kérdésekben konfliktusba keveredett, mindvégig a szabadságharc céljaihoz hű és lojális katona maradt. 1849-ben már ő volt a honvédsereg fővezére, aki nélkülözhetetlen szerepet játszott a tavaszi hadjárat sikereiben és Buda visszavételében. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a szabadságharc elbukott, Kossuth lemondott tisztségeiről és Görgeit ruházta fel teljhatalommal, így végül rá hárult a gyászos feladat, hogy augusztus 13-án, Világosnál letegye a fegyvert. Mivel a cári csapatoknak adta meg magát, elkerülte az aradi mártírok sorsát, ám további életét és megítélését éppen ez határozta meg. Kossuth az emigrációban írt levelében Görgeit teljesen igazságtalanul árulással vádolta meg, a kiváló hadvezér így hamarosan a szabadságharc bukásának első számú bűnbakja lett. Szerepéről még a közelmúltban is vitáztak a történészek, ám az utóbbi időkben már elfogadottá vált az a vélemény, amely szerint Görgei fegyverletétele a nemzet szempontjából rossz, de elkerülhetetlen és szükségszerű cselekedet volt. A tábornok 98 évesen, 1916-ban hunyt el.
A Fiumei úti sírkertben álló síremlékénél a hadvezér születésének napján, január 30-án Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes helyezte el az emlékezés koszorúját.