Gidrán, a névadó – a Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Ez a különös hangzású, de könnyen kiejthető, jól megjegyezhető szó egy ízig-vérig magyar lófajtát takar, amelyet ideális huszárlóként tart számon a szakma. A gidrán eredetileg egy arab telivér mént jelölt, teljes neve Siglavi Gidrán volt, amelyet 1816-ban, az akkor az Oszmán Birodalomhoz tartozó Egyiptomban vásároltak. Az elnevezés első tagja arra utal, hogy ez a mén Mohamed próféta öt kedvenc kancája (Al Khamsa – az ötök) közül a Saqlavi leszármazottja. Ez persze csupán genealógia, aminek közel 1200 év távlatából már nincs is genetikai jelentősége.

A gidrán tetszetős küllemű, erőteljes megjelenésű, középnehéz hátasló. Szembetűnő ismertetőjegye, hogy sárga, legalábbis a lovas emberek körében használt definíció szerint: ilyen színűnek mondják azt a lovat, amelynek hosszú szőrei (sörény, farok) és fedőszőrei is barnák – a skála a világosbarnától egészen a már szinte feketének látszó sötétbarnáig terjed. Kedvelt volt a huszárok körében, de a fogatos munkában is megállta a helyét. Az 1930-as évektől híre kelt, hogy nehezen kezelhető, csökönyös, „dilis” fajta. Ez a megállapítás azonban csak annyiban állta meg a helyét, hogy a gidrán az arab ősöktől és a fajtában időnként alkalmazott angol telivér ménektől egyaránt élénk vérmérsékletet, érzékeny idegrendszert örökölt, ami miatt nehezen tűrte a durva és következetlen bánásmódot. A megfelelően nevelt és lovagolt példányok ugyanakkor igen kezes, nagyon jó munkakészségű, együttműködő lovaknak bizonyultak.

További részletek a Magyar Honvéd magazin április 16-án megjelent számában!