Háború és költészet
Hogyan élték meg a költők a háborús időket?
Szöveg: Balatoni Kitti | 2022. január 29. 14:46A háború embert próbáló körülményei között a katonák olykor a versekben találták meg a reményt. A költemények olvasása kizökkenthette őket zord valóságukból, emellett voltak olyan bakák is, akik tollat ragadtak, hogy gondolataikat papírra vessék. A fennmaradt műveken keresztül némi betekintést nyerhetünk abba, hogyan élték meg a kor szülöttei a háborús időket. Már az első ismert költő számára sem volt idegen a harc. Alkotásaival igyekezett áthidalni az idegen kultúrák közti különbségeket.
Már az ókorban is jegyeztek fel olyan költeményeket, melyek a korabeli háborúkról adnak tanúbizonyságot. Az első név szerint ismert költőnek Enheduanna akkád hercegnőt, sumér nyelvű himnuszköltőt tartják, aki i.e. 23. században élt, Ur városában. Emelett Istár főpapnője volt, aki egyebek mellett a Hold, a szerelem, a termékenység és a háború istennője. Mindez eggyel több okot adhatott a költőnőnek arra, hogy ebben a témában is fogalmazzon meg verseket. Egyes elméletek szerint költeményei a vallási vonatkozásuk mellett azzal a szándékkal születtek, hogy apja, Sarrukín akkád király birodalmi törekvéseit támogassák, aki független mezopotámiai városállamokat igázott le, hogy egy zászló alá vonja őket. Az ősibb, déli sumér városok lakosai gyakran fellázadtak, ezért Enheduanna segítségével igyekezett áthidalni a kulturális különbségeket.
Lánya sumer és akkád nyelven egyaránt tudott írni, olvasni és számolni. A világ első írástípusát eredetileg sumer könyvelési módszerként használták, amellyel a kereskedők távolról is üzenhettek úton lévő társaiknak. A piktogramrendszer azonban írástípussá alakult, melyet ékírásnak nevezünk. Ugyan mindez közel 300 évvel a papnő születése előtt történt, korábban leginkább nyilvántartásra használták. Ő volt az első, aki eredeti alkotásokat hozott létre vele. A költőnő szerette volna egyesíteni a korai sumer kultúrát az újabb, akkád civilizációval, ezért 42 vallási himnuszt írt. A viszály nem volt ismeretlen számára, ugyanis apja halálát követően egy hadvezér puccsot szervezett, őt pedig száműzetésbe küldte. Később unokaöccsének, a sumer uralkodó Narám-Színnek köszönhetően térhetett vissza, aki letörte a lázadást. Az alábbi sorokat is Enheduanna nevéhez kötik:
Hegyről rohanó vér vagy,
a gyűlölet, a kapzsiság és a harag szelleme,
a menny és a föld uralkodója!
Hosszú idő elteltével, számos világszerte megvívott harcot követően a Nagy Háború ismét okot adott arra, hogy az emberek a költészetben keressenek kiutat. Gondolatait egy Csontó családnevű katona is papírra vetette, aki a magyar királyi 10. népfölkelő gyalogezredben szolgált. Keresztneve az ismeretlenség homályában maradt, „Przemisl vársánczba” című versének töredéke azonban megtalálható.
CSONTÓ: PRZEMYŚL VÁRSÁNCBA
Hat lábnyira a föld alatt A mécsek gyéren égnek Fölöttünk egyre szántanak A vasfejű legények. S hat lábnyira a föld alatt Még lánggal ég az élet.
A katonának ezen kívül még öt versét találták meg. 1914. november 1-jei dátummal jegyezte le „Síri vers” című művét. Arról, hogy mi lett honvéd további sorsa, nem maradt feljegyzés.
CSONTÓ: SÍRI VERS
Élő ember, tekints e fejfára, Olvasd el, meglátod, ki van ide zárva! Buday Istvánnak fiatal korában Összeroskadt tagját vette sírboltjába. Nyugod szép csendesen hosszú álmán, Hitvesed, gyermeked szíve majd meghasad! Szada községben születtem Itt lett az én nyugvóhelyem Negyven évig folyt éltem Végbúcsúmat sem tehetem Szerető nőm, szeretett gyermekem, Jusson eszetekbe itt porló tetemem! Lelkem már felszállott az én Jézus Krisztusomhoz, Jöjjetek búcsúzni kihűlt poraimhoz! Az úr kegyelmétől nyugodjál meg itten Szenvedő bajtársak kívánják ezt szívvel.
Gyóni Géza 1884. június 25-én született, Áchim Géza néven, később vette fel szülőhelye nevét. A költő 1907-ben tartalékos katonaként szolgált Boszniában, majd 1914-ben vonult be katonának. Przemyśl-nél orosz fogságba került. Przemyśl második ostroma alatt írta meg a „Csak egy éjszakára” című verset. Az ismertté vált költemény megmutatja, hogyan látta a háború időszakát.
GYÓNI GÉZA: CSAK EGY ÉJSZAKÁRA…
Csak egy éjszakára küldjétek el őket; A pártoskodókat, a vitézkedőket. Csak egy éjszakára: Akik fent hirdetik, hogy mi nem felejtünk, Mikor a halálgép muzsikál felettünk; Mikor láthatatlan magja kél a ködnek, S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek, Csak egy éjszakára küldjétek el őket; Gerendatöréskor szálka-keresőket. Csak egy éjszakára: Mikor siketítőn bőgni kezd a gránát S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák, Robbanó golyónak mikor fénye támad S véres vize kicsap a vén Visztulának. … Csak egy éjszakára küldjétek el őket: Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket. Csak egy éjszakára: Vakító csillagnak mikor támad fénye, Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe, Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget, Hogy sírva sikoltsák: Istenem, ne többet. … Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak! Hogy esküdne mind-mind, S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert, Hogy hívná a Krisztust, hogy hívná az Istent: Magyar vérem ellen soha-soha többet! Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
1917-ben, a krasznojarszki hadifogolytáborban készített emléklapra saját kezűleg írta fel a „Levelek a Kálváriáról” I. rész X. levelét. A lapot Muhits Sándor, Vermes József, Jakobovits Artúr, valamint Gallas Nándor festőművészek képei ékesítették, melyet fogolytársa, Balogh István 700 példányban sokszorosított.
A költő kézírását viselő emléklapokat 1 rubeles áron kezdték el árulni, és az így befolyt összegből támogatták a póttartalékos hadifoglyokat. A költő életét végig kísérte társadalmi érzékenysége. 1917. június 25-én vesztette életét.
GYÓNI GÉZA: LEVELEK A KÁLVÁRIÁRÓL
10. levél
Hegyeken át a hír szalad: Nem hős halott, csak szürke rab. A szívverésed elakad: Nem hős halott, csak szürke rab. Nem gyászruha, nem temetés, Csak új várás, új epedés. Nem új, halálos fájdalom, Csak új várás, új unalom. Nem ráz meg őrjítő sírás - Egy hadifogoly, semmi más. Nem hős halott, csak szürke rab... Örülsz? vagy fáj a gondolat?
