Hatszáznegyven éve írták alá a torinói békét

1372-től 1381-ig tartott a velencei-magyar háború, amely I. (Nagy) Lajos uralma alatt tört ki a Magyar Királyság és a Velencei Köztársaság között. A háború kirobbanásának oka Padova volt, az ott élőknek ugyanis meg kellett küzdeniük a velencei dózse uralmával. Amikor 1372-ben a velenceiek ismét megkísérelték fennhatóságuk alá hajtani a várost, Magyarország mellett Genova és Ausztria is a helyiek segítségére sietett. A velenceieket - többek között - a milánóiak támogatták, akik a magyarok ellen az oszmán-törökök segítségét kérték.

1372-ben kiéleződtek a Padova és Velence között feszülő ellentétek. I. Lajos Ausztriával összefogva négyezer magyarból és ezer osztrák lovasból álló hadsereget küldött Padovába, amely 1373 májusában érkezett meg a városba. Francesco Da Carrara herceg katonáival együtt – aki Padova uralkodójaként szerette volna megőrizni a város függetlenségét a velencei dózséval szemben – Piove di Sacco mellett nyílt ütközetben győzelmet arattak a velenceiek felett. A magyar katonák azonban ezt követően egyre több pénzt vártak a hercegtől. Emiatt a király 1373. január 9-én levelet küldött a seregvezéreknek, arra utasítva őket, hogy ne kérjenek pénzt a padovaiaktól, ugyanis három hónapra elég a hadakozásra adott összeg. Ha mégis többre lenne szükségük, azt kizárólag visszatérítendő kölcsönként fogadhatják el a hercegtől.

1373. február 7-én I. Lajos totális háborút hirdetett a velencei köztársaság ellen, melyben arra utasította a katonáit, hogy szárazföldön és vízen is harcoljanak. Arra is engedélyt adott, hogy a szabályos katonai akciók mellett kalóztámadásokkal is küzdjenek. Velence az Oszmán Birodalom segítségét kérte, ötezer katonát kapott.

Július elsején megérkezett a török hadsereg és győzelmet aratott az akkor már Trevisót ostromló szövetséges csapatok Lackfi István vezette erői felett. Szeptember 23-án átmenetileg fegyverszünetet kötöttek a felek, mely idő alatt I. Lajos kiváltotta az elfogott magyar katonákat és előkelőket. 1378-ban szövetségbe lépett a Genovai Köztársasággal, melyhez hamarosan Marquardo di Randeck aquileiai pátriárka és Verona is csatlakozott. Az egyesült csapatok Himfi Benedek és Horváti János vezetésével szorították vissza az ellenséges hadseregeket. A hadjáratban rajtaütésekkel, ostromokkal és portyázásokkal gyengítették egymást a felek.

Június 26-án ötezer fővel vonult be a magyar hadsereg Padovába, friuli katonákkal kiegészülve pedig elfoglalták San Lorenzót. 1379. május 7-én a genovai flotta Pola kikötőjébe szorította a velenceieket, ezt követően elfoglalták Chioggiát, majd Bisagnónál legyőzték Bernabó Visconti milánói herceget. Velence válaszul a lehetséges békéről kívánt tárgyalni, ezért követeket küldött Magyarországra. Hűbéresküt is tettek volna a magyar királynak, azonban nem született döntés. I. Lajos padovai és genovai hatásra békefeltételként százezer arany adót követelt évente, valamint Trieszt átadását, amelyet nem teljesítettek. A tárgyalások alatt áttörték a genovai blokádot. 1381. június 27-én a velencei flotta grandiózus műveletet hajtott végre a dalmát partoknál.

Ennek ellenére a háborút a szövetségesek nyerték meg. 1381.augusztus 8-án aláírták a torinói békét a velenceiekkel, amelynek értelmében Padova önálló maradt és Dalmáciában a magyar uralkodás véglegessé vált, egészen a 16. századig.

Képek forrása: Wikipédia, Pixabay.com